ÉLETRAJZI MUTATÓ
1878. október 21-én született Nyíregyházán.
A Krúdy család Nógrádból került Szabolcsba. Atyja, nagyatyja neve is Gyula, mindkettő ügyvéd. Az utóbbi honvédtisztként harcolt az 1848-as szabadságharcban. Legifjabb K. Gy., az író, iskoláit szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte.
1892-ben kezdte hírlapírói működését a legkülönbözőbb vidéki és fővárosi lapokban. Először Debrecenben, Nagyváradon dolgozott, mint szerződéses, belső munkatárs.
1896-ban költözött a fővárosba, s haláláig itt élt. Számtalan újságnak, folyóiratnak volt rendszeres, igen termékeny külső munkatársa.
1897-ben jelent meg első könyve: Üres a fészek.
1899-ben megnősült. Házasságából három gyermek származott: Gyula, Ilona és Mária. Házasságát később felbontotta.
1906-ban jelent meg A podolini kísértet című regénye.
1912-ben jelent meg a Francia kastély, s A magyar jakobinusok.
1913-ban A vörös postakocsi című regénye, és a Szindbád novellák hozzák meg az igazi országos sikert.
1914-ben jelent meg első gyűjteményes kiadása kilenc kötetben a Singer és Wolfner kiadónál.
1916-ban elnyerte a Főváros Ferenc József-díját. A Tevan kiadó megjelenteti az Aranykéz utcai szép napok című novellás kötetét.
1917-ben jelenik meg folytatásokban a Magyarország-ban az Őszi utazások a vörös postakocsin.
1918-ban költözött ki a Margitszigetre, ahol 1930-ig élt és alkotott. Megjelent a Napraforgó és a Bukfenc.
1918 októberében mutatták be Az arany meg az asszony című egyfelvonásosát az Apolló Kabaréban. Száz előadást ért meg.
1919-ben a Néplap-ot szerkesztette Móricz Zsigmonddal és Gárdonyi Gézával együtt. Megírta: A kápolnai földosztás-t és a Fehérvári könyv-et. (Termelőszövetkezet Fejér megyében.) Az Asszonyságok díja és Az útitárs című regényeit.
Másodszor is megnősült. Ebből a házasságból született: Zsuzsa.
1920-ban jelentek meg: A betyár álma, az Álmoskönyv és Bécsben a Nagy kópé. Kilépett a Petőfi Társaságból, az őt ért jobboldali támadások miatt.
1921-ben szerkesztette a Szigeti Séták című margitszigeti fürdőújságot.
1922-ben jelent meg: az Ál Petőfi, a Hét bagoly, az N. N. és az Őszi versenyek.
1923-ban a Rózsa Sándor lát napvilágot.
1924-ben többször hazalátogatott Nyíregyházára, és számos írásában foglalkozott szülőföldjével.
1925-ben összegyűjtött munkáinak tíz kötete jelent meg az Athenaeumnál és A tegnapok ködlovagjai a Tevannál. Ősszel Bécsben járt az emigráns Hatvany Lajos vendégeként.
1926-ban megjelent az Aranyidő, A templárius, és a későbbi Három király című trilógiájának első része: a Mohács.
Nyáron újból Hatvany vendége Bécsben. Ősszel megbetegszik.
1927 tavaszán Balatonfüreden gyógyítják beteg szívét.
1928-ban, ötvenesztendős születésnapja alkalmából az Athenaeum újból kiadja tízkötetes összegyűjtött munkáit.
1929-ben igen súlyosan megbetegedett, s hónapokig nem tudott dolgozni.
1930-ban kilakoltatják a Szigetről, és Óbudán kap családjával együtt lakást, ahol 1933-ig, haláláig élt. Megjelent a Boldogult úrfikoromban. Megkapta a Baumgarten-díjat.
1931-ben a Magyarország című napilap százegy folytatásban közli A tiszaeszlári Solymosi Eszter c. kortörténeti regényét.
1931-ben a Pesti Napló közli folytatásokban Kékszalag hőse című regényét.
1931-ben jelent meg életében utolsó könyve: Az élet álom. (Kiadója nem lévén, kénytelen volt saját kiadásában megjelentetni.)
1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, Móricz Zsigmonddal együtt.
1933. május 12-én meghalt Óbudán.
(Gordonkázás. Krúdy Zsuzsa összeállítása.
Szépirodalmi Könyvkiadó - Magyar Helikon, 1978.
417-419. o.)