Kelecsényi László: Krúdy Gyula összegyűjtött művei I.
Regények és nagyobb elbeszélések; Kalligram,
Pozsony., 2005
Barátaim, nem tagadom, bajban vagyok. Örvendezek
mégis, pedig talán „ szerkesztő-bosszantó észrevételeket” kell fűznöm a most
induló – mintegy 50 kötetre tervezett összegyűjtött művek jegyzetelési
elveihez. De haragudjék önmagára a szerkesztő, mert Ő kérte ezt tőlem!
Első szavam persze az, hogy végre megjelent az
„opera omnia” első kötete.
Most azonban arról kell számot adnom, hogy
milyennek találtam a Jegyzetek nagyon is fontos apparátusának
felépítését. Örömmel be kell vallanom, hogy Kelecsényi Laci nem sok lehetőséget
hagyott az észrevételekre nekem, a Jegyzetek elemzőjének. (Aki végül is
nem több, mint egyfajta advocatus diaboli) . Azonban így is megkísérlek
felvázolni néhány kiegészítést, másképp is végiggondolható értelmezést.
Ne
feledjük el, hogy a legkorábbi regények stílusa, szókincse a regények nyelve,
az itt olvasható írások hangja még a felnövekvő „gyerek Krúdy” hangja. A
szerkesztő pedig ezt értelmezi a Jegyzeteiben!
Szinte mondhatnám, hogy borostyánkő kövületében
maradt ránk néhány sajátsága a XIX. század végének, egy pályakezdő író
szókincsének, nyelvhasználatának. Ezekből az első regény-próbálkozásokból
kellett szerkesztőnknek dolgoznia. Valószínű az is, hogy esetenként
túlmagyarázom az egyes értelmezendő-értelmezhető nyelvi szóháttér jelenségeket.
Azonban abból indulok ki, hogy napjaink olvasója
számára a XIX. század vége stílusa sokszor értelmezhetetlen. Így a művek egyes
kifejezéseit nem érthetjük meg mindig. Első példám: a „Hat napig kerékpáron”
Ez a regény pl. egy 17 éves fiú írása. Egyik hőse, Desireé életrajzában ez
olvasható „apját leütötte egy hajókötél, anyja mosónő volt” (11. l.) Ez ismert
tréfás szófordulat. Csak tudnám, hogy honnan ismerem? Valaha mintha ez a
meghatározás lett volna a vadromantika stílus gúnyolása! Talán mintha
Karinthynál is olvastam volna… Krúdy elmondja, hogy „milyen nagy nélkülözéseket
kell kiállani egy pikolónak” Desireé főpincér, (10. l) a pikoló azaz
kispincér, ez is a 11. lapon olvasható. Én talán megmagyaráznám ezt is. Ki
ismeri már kispincérként a pikolót?
Aztán itt van a fűszeres Framington úr. Ő „újságot
olvasott; kijegyzett minden sajtóhibát a Lloydból”. A Jegyzetek
szerint a Lloyd „hajózási és biztosítási társaság”. Azt hiszem azonban,
Krúdy a Pester Lloydra gondolt, erre az 1854-től 1945-ig megjelenő német
napilapra. (15. l) A IV. Budapest – Kolozsvár fejezetben pedig
(33. l) ezt olvashatjuk: „A nyáron Mukival találkoztam a turfon.(…) Az utolsó
napjai voltak már a meetingnek”. Az utóbbi szó magyarázata a Jegyzetek
szerint ez: „találkozó, összejövetel”. – Attól tartok, hogy sok nem
lóversenyező olvasónak még a turf szó is megmagyarázandó. De a két
szó együtt, úgy sejtem: lóversenyként, lófuttatásként értelmezhető.
Krúdy írt egy társszerzővel egy művet a turfról, ott talán ez megtalálható.
Még mindig a „Hat napig…” regény. Márton a
kerékpározás helyett a repülést javasolja társainak. A repülés! Ez is izgatta a
századvég fiait: „…feljebb akarunk szállni, mint annak idején Leiter
Jakab (…) mi a pedállal nem a kereket, hanem a szárnyakat fogjuk hajtani.” (44.
l). Itt feltétlenül benne rejlik a mondatban a híres-hírhedt leiterjakab.
De mivel Márton „szállni akar”, talán az eredeti jelentés a Biblia szövegében
is elérhető. Még pedig Jákob álmában Mózes I. könyvében olvasható: „egy
lajtorja van a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az
Istennek Angyalai fel – és alá járnak vala azon” (1 Mózes 28.12.)
Egy következő értelmezési kérdésem a Szeretlek
c. regényhez, Ilvér Tamás újságíró szerkesztőjének személyéhez fűződik. (210.
l.)
„A
szerkesztő úr ifjabb korában kereskedősegéd volt, de megunta a pudlit,
mert rokonságban érezte magát a múzsával, mint ő ezt kifejezte”. (210. l)
(Tegyük hozzá, már a regényben az Ilvér Tamás és Ubul György neve bennem –
talán Bennetek is komikus hatást kelt.) De a pudli itt biztosan nem
uszkár. Az a kézikönyv, amit XIX. századi szövegek értelmezésénél elő
szoktam venni,(ha gyanúm van,) Ballagi Mór: Új teljes német és magyar
szótára (Bp. 1881.) Ez a pudli csak a „Bude” – tehát a kis bolt,
fasátor kicsinyített alakja lehet, a „Budel” – ami Krúdy németségében pudli.
Olyasmi ez a szó, mint a Jegyzetek utána következő szómagyarázata, a
pöbli – azaz a „Pöbel” – a csőcselék. Talán jiddis-német…
Magyarázhatnám másképpen talán a „jukkerasszonyok”
fogalmát is. „Ellenben mulatságosnak találta a jukkerasszonyok meg lányok dúsan
tenyésző faját,…” Ez szerintem az olyan dzsentri asszony és lány megfelelője,
(193. l.) akik a jukkeren, tehát gyors járású kocsin járnak.
Mit kezdjek továbbá az Ifjúság regény
pagony szavával? ”A találkozás a pagonyban, az álmok, a napfényes őszi
délutánok” (111. l.) Ballaginál a pagony „Revier” az erdőkerület. A ma
olvasójának alighanem ismeretlen… Ismerik-e az olvasók egész összefüggésében svindlert?
1880-ban Ballaginál „szél – áros, ámító, szédelgő…” Tolnai Lajos még
családnévként is használja… Vertán Pál író az Ifjúság-ban „szonettek
helyett disznótori dikciókat komponál” (105/2. l) Ki ismeri a dico –
dicere értelmét? A latint az un. „oktatási reformokkal” „szerencsésen” –
szerencsétlenkedve kiirtottuk. A latin nyelvnek még az elemeit is eltöröltük az
oktatásból a legtöbb középiskolában!
Az „Üres a fészek” regényben a
„Tararabumdié” refrén talán valami német kuplé vége lehetett: (116. l.). Hanna
pedig „mazurkalépésben járta végig a szobákat” (123. l.) Ismeri-e biztosan még
az olvasó ezt a keringőszerű lengyel eredetű táncot? Szinte ajándékként
találtam meg egy mondatot a regényszövegben: „A gyertyák leégtek a tartóban”
(157. l.) A ritkaságszámba menő könyv az „Üres a fészek”. Ezt a regényt pedig
Márai aligha ismerhette. Vagy mégis? Mert „A gyertyák csonkig égtek”
Márai regény címe és az előbb idézett mondat meglepően összecseng a férjét
elhagyó Hanna és szerelme, Barna románcában Márai regénye címével! Azt persze
nem tudom, gyűjtött-e Márai Krúdy-ritkaságokat!? (Aligha tudjuk meg valaha is,
hogy mi pusztult el Márai Mikó utcai könyvtárában 1944-45- ben …)
Ízlelgetem és bajlódom a regények néhány utcanevével is! Bár van már
Krúdy-helynévtárunk is! Kell-e foglalkoznunk ezekkel? Ilyenek pl. az Andrássy
út fakockái, az Újvásártér (117. l.) vagy a bécsi „Schottenring”
(159. l.) Az utóbbi bécsi körút név a később annyiszor megírt császárvárost
idézi!
A „Hamu”-ban, a regény lapjait olvasva szinte
visszaérkeztünk a régi Nyíregyházára! Török Krisztin elvált asszony ura,
Levente János úr. A későbbi Krúdy művekben számolhatatlanul sokszor fog
feltűnni a gróf, a legidősebb Krúdy Gyula: az unoka Krúdy
írásaiban. A gróf, aki „Feltétlen hódolója a nőknek, tanulván a gavallériát
a negyvenes és ötvenes évek dalidóin fehérpiros arcú ábrándos szép
asszonyoktól és leányoktól, …” (250. l.) Ez a részlet, ez a mondat akár tíz év
múltán is kiragyogna egy érettebb Krúdy-írásból. Én még a gavalléria szó
ismeretében sem vagyok biztos, de a dalidóval bajban vagyok. Ki ismeri –
ki ismerheti? Azt hiszem, ezt is magyarázni kellene! Megmagyarázza a Jegyzet a
quadrillt is, meg a vizavit is, külön-külön, – de ez együtt az egymással
szembe táncolók táncmozdulata! (253. l.) Gomperzné „ – aki temérdek szőke haját
úgy horta (!) fején, mint egy középkori várbástyát” (254. l.) A horta
szó szedéshiba, nyilvánvaló, hogy a nyomda ördöge lehet…
A tánc közben „Flóra sanszirozott” (255. l.) Talán
inkább a lábát váltogatja tánc közben, a megváltoztat, elcserél
értelmezés mellett ez a valószínűbb!
Itt is felvillan a későbbi Krúdy – nyelvi csodája!
„Szürke ég alatt fekete földre száll az alkonyi köd. Az ősz ásít elő mindenből,
messze, egy sárga dombtetőn, merengve áll a nagy csősz”. Jól teszi a sajtó alá
rendező, és még korábban jól vette észre a néhai Katona Béla, itt már a
születőben levő Krúdy hangnemre figyelhetünk fel! Talán magyarázni kellene a reputációt
is, ezt latin-német kifejezést is. A die Reputation Ballaginál becsület,
hírnév, Tacitus meggondolás, megfontolásként használja. Az elveszett reputáció
a becsület-vesztés Török Náci, a kivénhedt színész életében, Náci a Szindbád
történetek későbbi Ketvényi Nagy Sámueljének, elődje, ez az ő kínja! (278. l.)
Ezért nézett csodálkozva ugyanitt a világba a nagy
orra is. „– Ó náze, ó náze, te vén becsületes náze. Egyszerűbben”. Lehet, hogy
túlzás a feltételezés, de talán a Nase – orr összefüggés sem ismert
mindenki számára? (278. l.) Amikor Náci bevallja Jóbnak, hogy ő igazában
sohasem volt jelentősebb színész, csak a súgóságig vitte, bár álmodott szerepeit
büszkén emlegeti.
„– Még Hamlet előtt sem voltam soha ilyen
izgatott. Leart pedig snóbliztam.” Nekem vidéken élő sógorom magyarázta
el, hogy mi is az a snóblizás. Pénzérmék marokba rejtése: ez egykor tiltott
szerencsejáték volt. Az egymás ellen játszóknak azt kellett kitalálniuk, hogy
mekkora összeget rejtett el a másik fél. A tenyérbe dugott pénzzel játszott
szerencsejáték csak előttem rejtély? (289. l.)
A kis szürke Pepi „A reuniókon, amint
végigsanzsirozott a termen és dúdolgatta boldogan, ringatózva” (296. l.)
Biztos-e, hogy az egyesülés itt a jó magyarázó szó? Nem az újra kezdett
táncról ír itt Krúdy? Ilka, most már Pety úr neje, megcsókolja nevelt lányát,
és közli vele, „Itt a homokember (…) és megcsókolta az ő csepp mostohalányát,
és elhagyta a barátságos, kis meleg zugot” (297. l.) Ismeri-e mindenki a
Sandmann – az álommanó alakját?
A lomhosan jövő estén a beszélgető tűzbe
nézve „ ülnek egymás közelében” Ilka és Jób. (297. l.) Ez a lomhos talán tájszó
is lehetne, vagy ez is egy apró sajtóhiba a lompos helyett? „A barett tollai a
lehető legnagyobb sebességgel mozogtak” Pepi néni fején. (301. l.)
A barett a Jegyzetekben „lapos, ellenző
nélküli sapka” Nekem erről a sapka - meghatározásról a férfi fejfedő jut
eszembe, de Pepi néni női fejfedőjét tollal díszíti. Akkor pedig a
barett női kalap is? „Csak a mesében reperálódnak meg könnyelmű atyák”
(302. l.) Rémlik egy Dankó Pista nótából: „A hegedűm majd megreperálom”… Biztosan
engem kellene megreperálni, mert gyanakodom. De félek, hogy a javítás
efféle konyhalatin megreperálás változatát sem ismeri mindenki.
„Öregem, folytatnám, de unnád” – idézem a József
Attilától, a Tőkehaszon-balladájából. Ennyi kérdést tudtam hamarjában
összegereblyézni. Ez pedig, hála Istennek, sem sok… Azt bizonyítja mindez a
kérdés – ha egyáltalán bizonyít valamit, hogy jegyzeteket írni egyáltalán nem
könnyű feladat.
Előttünk fekszik egy kitűnő Krúdy szövegkiadás,
ennek jegyzeteihez próbáltam néhány ötlettel szolgálni. Újra mondom, csupán
néhány ötlettel. Lehet, hogy igazam volt a Lloyd, a pudel, a jukkerasszony
és jukkerlány esetében. Talán a dalidó is titok marad az olvasónak.
A többi pedig újabb értelmezési próbálkozás, vagy nem is kell értelmezni,
hiszen a náze kitalálható az orrból, Náci reputációja pedig nem is olyan
fontos. Annak is külön örülök, hogy sajtóhibát pedig mutatóban is alig
találtam. Tehát szíves türelmeteket köszönöm, et „salvavi animam meam…”
Gratulálhatunk, és gratulálunk is
Budaörs, 2005. június 10.
Kovács József László