A
hangszóró mellett
Meseműsort
hallgattunk meg csütörtök délelőtt. Krúdy Gyula Mátyás király korában
játszódó, szép meséje — a Beáta bábui — azt sugallja, hogy a gyermek élőlénnyé
varázsolja a bábut, de az élő gyerek — nem bábu. Csetényi Anikó rádiós
változata megőrzi ezt a tanulságot. Kár azonban, hogy az általában ügyes
feldolgozásban sok olyan stiláris „mütyürt” őrzött meg (sőt, fejlesztett
tovább), aminek ötven éve talán még volt létjogosultsága, a mai gyerekek
számára azonban nincs. Lett volna hát némi dramaturgiai csiszolnivaló a
mesejátékon. Szász Károly rendezése viszont élénk volt, s kedves,
hangulatteremtő. Velenczei István, Kállai Ilona, a
kis Nagy Anikó és a többi szereplő segítségével elmúlt századokat modernül (és
mégsem felnőttesen) idéző játékot teremtett.
(Esti Hírlap, 1964/208. /szeptember 4./ 2. p.)