KÖNYVEK ÉS JÓSLÁSOK

 

Csak ide akarom lejegyezni, amik a köveket is megindították volna s amik engem is kihoztak fáradt, szomorú sodromból s én majdnem föltámadtam értük. Bizonyos, mert nagy volt a karácsonyi termés, sok hasonló jó kerülhetett volna még hozzám, de bízok a magam predesztinációs, kvalitátos sorsomban, voltomban. Még is csak az került s kerül elébem mindig, ami nekem, számomra a legérdekesebb, legfontosabb és legszükségesebb, ezek közül pár szót egy párról.

*

[…]

*

Nem csodálom, hogy az én nagyon kitűnő barátom, Schöpflin Aladár észrevette, hogy Heltai Jenő és Krudy Gyula nagyon olvastatnak ma s hogy szinte egészen igaza van az olvasó közönségnek. Két kedves író, akik közül, nem tudom miért, én Krudy Gyulát taksálom többre, mely ítéletemben nyilván tévedhetek is. Kabos Ede egyszer, pár év előtt azt írta nekem Párisba: maradj és írj, most írj sokat, most tart a te világod, Magyarországon kiújult a Petőfi-korszak, csak líra, líra, vers kell itt most. Azóta sok minden változott látszólag írókban, ízlésekben s olvasókban (csak jófajta litteráris, finom olvasókról beszélek persze), de az én fogadott apámnak, Kabos Edének igazsága nem múlt el. Líra bizony a Heltai Jenő újságíró-detektív, csúfondároskodó, szép, mulatságos, érdekes regénye is például s minden novellája is egy kicsit, de Krudy szemérmetlenül és egészen lírikus, szemérmetlenül s Heltaival együtt pompásan. Néhány komoly színpadi bukás, lelki válság s miegymás s a mai regény-dilettánsok és nagy, regénybe és novellába kényszerült tehát még nem tökéletes regény-író lírikusok helyébe, talán az ő személyükben is, jönnek majd az igazi regény-írók. Igaz, hogy egy francia megállapítás szerint a regény a középszerűség búvóhelye, de épen francia példák szemléltetik, hogy a teljes, igaz és megszenvedett regényből dalol és sikolt ki a legfölségesebb líra.

ADY ENDRE

 

(Nyugat, 1914/1. /január 1./ I. 71-72. p.)