Meghalt Krudy Gyula

Egy romantikus író romantikus élete

(Saját tudósítónktól.) A magyar irodalomnak, a magyar írótársadalomnak nagy gyásza van. Egyik legérdekesebb alakja, Krudy Gyula, aki olyan romantikusan élt, mint ahogyan műveit írta, aki annyira szerette az életet, az egészséges életet, mint azt könyveiben megírta, - meghalt. Súlyos, halálos betegség gyötörte már régóta. Szívbaj támadta meg a délceg termetű daliás férfit, a betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta. Kórházba utalták, be kellett volna vonulnia a Zsidókórházba. Nem akart, irtózott a betegségtől, gyűlölte a kórházakat:

– Érzem, hogy meghalok, ha én egyszer lefekszem, – mondta.

S betegen, szenvedve, fáradt szívvel, lázasan, járt-kelt, dolgozott. Hatalmas termete összeroppant az utóbbi időben, de lelke töretlen, erős maradt.

– A betegség az nem más, mint gyengeség, – mondta, – én pedig nem akarok gyenge lenni...

Az utolsó pillanatig erős is maradt. És az utolsó pillanat bekövetkezett ma reggel, amikor a szív már nem bírta tovább a munkát és utolsót dobbant.

Meghalt az író, az újságíró, a költő, a krónikás Krudy Gyula, – a romantikus ember. A régi nyírségi dzsentri-család fia, aki annyira jellegzetes alakja volt a magyar irodalomnak.

Élete sajátos, regényes élet, magyar élet. Fiatalkorában kezdett írni, karakterisztikus, színes, ízes, zamatos, egyéni stílusában. Első felesége írónő volt, aki Satanella álnéven írt. Három gyermeke született: fia, ifj. Krudy Gyula újságíró, egyik leánya, dr. Krudy Mária, aki Vajda Mária néven színésznő lett s úgy keresett pénzt, hogy elvégezhesse az egyetemet, harmadik gyermeke, Krudy Ilona, Andersen Györgyné.

Krudy Gyula később különvált családjától, elvonult, külön élt. A Margitszigeten, mint a sziget szerelmese. Híd nem vezetett akkor még a szigetre. Az igazgatósági épületben, a gyógyszertár háta mögött élt kis lakásában, – Bródy Sándor, Molnár Ferenc osztoztak vele a sziget iránt érzett nagy szerelmében. Gyakori sétapartnere volt néhai József főhercegnek, József királyi herceg, tábornagy édesapjának, aki többször asztalánál is vendégül látta az írót, mesélt neki s Krudy később mindent megírt az öreg főhercegről, a magyarok barátjáról, a cigányok patrónusáról.

Később a szigeti írók, közöttük Szép Ernő, Szomory Dezső is valami miatt megharagudtak és elhagyták a szigetet. Krudy ekkor Óbudára költözött a Templom-utcába s itt írta regényeit, emlékezéseit, cikkeit, amelyekben visszavezette az olvasót akár a Vörös postakocsi-n, akár Szindbád lovag regényes történetein keresztül a közelmúlt időkbe, Ferenc József korába, a nyírségi pandur-korszakba.

Az „óbudai remete” nap-nap után bejárt a szerkesztőségekbe, szakadatlanul dolgozott. Ő, aki évekkel ezelőtt bizalmasa és kedvenc újságírója volt néhai Szemere Miklósnak, nem egy regényében szerepeltette Szemerét, legutóbbi írásaiban is a múltba tekintett vissza, még akkor is, ha ízes, gasztronómiai írásokban elmélkedett a terített asztal örömeiről.

Második felesége volt mellette, amikor meghalt és az özvegy értesítette Krudy haláláról első feleségét, gyermekeit és unokafivérét, dr. Krudy Andort, a kincstári jogügyi igazgatóság vezetőjét. Az író temetéséről még nem történt intézkedés.

 

(8 Órai Újság, 1933/108. /május 13./ 2. p.)