Emléktáblák
[…]
E házban
lakott Krúdy Gyula a Tanácsköztársaság évében. Emlékét a magyar próza kiváló
alkotásai őrzik.
[…]
A Ferencváros az irodalomban
[…]
KRÚDY GYULA
sokat írt
a IX. kerületről. Szinte lehetetlenség a Ferencvárosra vonatkozó vagy témájukat
innen merítő írások mindegyikét fellelni. Íme néhány: „Őszi utazások a vörös
postakocsin.” A vörös
postakocsi Krúdy egyik alakjának, Alvinczy Eduárdnak
a tulajdona. Messzi utazásokra ezen a kocsin indul a regényhős. Azonban mielőtt
útra kelne, a koraibeli mágnások körében jól ismert jósnőt keresi fel, aki a
Ferencváros külső részén lakik. „Boldogult úrfikoromban”. Ebben a regényben az író, kedves ifjúkori
emlékek felidézése során felkeresi Ferencvárost és a városrész kiskocsmáit. „Asszonyságok díja”. A regény főhőse, egy temetésrendező, furcsa
éjszakai bolyongásai során vetődik el a Bakáts térre,
a környező utcákba s végül a Bakáts téri
szülőotthonba. „Írói
arcképek”. Ebben a
műben három ferencvárosi vonatkozású írást találunk: „Őszi délutánok Cholnoky
Viktorral”. Ebben a
tollrajzban hangulatos képet fest Ferencvárosról, Cholnoky
igazi hazájáról. Ráday utcai kiskocsmák, életúnt
bérházak, verklis kintornájától hangos szűk utcák hangulatát idézi, s
szeretettel rajzolta meg a környék jellegzetes alakjait: a Bakáts
tér hófehér kötényes szülésznőit, a tömjénszagú harangozót, a koporsóárust és
az öregségükre bűneiket leimádkozó szépasszonyokat. Írását megható szavakkal
fejezi be: „Viktor módos ember lett... Talán követői akadnak a Józsefvárosban
... vagy közelebb hozza magát az érvényesüléshez a József körúton ... Elhagyta
a Ferencvárost, s azután nemsokára meghalt.” „Inczédy László”. Inczédy Gyulának –,
aki többek között a ferencvárosi Svertitczky vendéglő függetlenségi és
forradalmi asztaltársasága vezetőjének állít emléket. A Svertitczky-vendéglő
asztaltársaságának jelentős szerepe volt az osztrák önkényuralom idején.
Hazafias ünnepélyek rendezésével, évfordulók ünneplésével, a függetlenségi
gondolat ápolásával őrizték 1848 szellemét és küzdöttek az önkényuralom ellen. „Vajda János. – Niobe Róza – a költő özvegye.” Kedves tollrajz, amelyből kiderül, miért lett Vajda János, az
élete nagy részét vendéglőkben és fogadókban eltöltő költő a Tompa utca 13. sz.
ház I. emeletének gyakori látogatója, majd lakója. Itt lakott ugyanis későbbi
felesége: Bartos Róza. (Bár ez az adata nem pontos: Vajda a Tabánból hozta át
ide feleségét.)
Válogatott
novellák. Ebben a
kötetben az „Utolsó szivar az Arabs Szürkénél.” című elbeszélés
foglalkozik a Ferencvárossal. Egy hírlapíró megsértette a Kaszinót, s ezért
pisztolypárbajt kell vívnia az ország legjobb céllövőjével, egy szolgálatonkívüli huszárezredessel.
A cselekményben döntő szerepet játszik egy ferencvárosi vendéglő: az Arabs
Szürke. Az ezredes meg akarja érteni ismeretlen ellenfele életét s ezért olyan
helyre tér be, oly ételeket, italokat rendel, aminőkkel – elképzelése szerint –
a hírlapírók élnek. Így tér be az Arabs Szürkébe bérkocsisok, lókereskedők,
hullaszállítók társaságába pörköltmaradékot, szalámivéget, liptóitúrót
fogyasztani. Pusztán gavallériából ellenfele szegényes életmódját akarja
utánozni. A kísérlet valamilyen elérzékenyült állapotba ringatja s a párbaj
azzal végződik, hogy a hírlapíró lövi le az ezredest, akinek holttestét a Szvetenai utcai hullaházba vitték.
[…]
(A
Ferencváros története. Szerk. Xantusz Zoltán.
Bp. 1959, MSZMP IX. ker. Biz. – IX. ker. Tanács VB.
145., 168-169. p.)