A VÖRÖS POSTAKOCSI

Krúdy ősbemutató a Vígszínházban

Ötven év után színpadra került Krúdy különös színműve, A vörös postakocsi.

Krúdy Gyula azok közé az alkotók közé tartozik, akit sokan „imádnak”, viszont értetlenül állnak hangulat- és szómágiája előtt. Ízekből, színekből, hangulatokból tevődik össze Krúdy különös álomvilága, melynek egyik tipikus visszatérő figurája Rezeda Kázmér, a hírlapíró.

A színmű, melyet Kapás Dezső, a rendező, egyéb Krúdy művekből vett részletekkel „dúsított”, hallatlanul modern dráma lett. Ellenpontozása, hogy ne mondjuk, dialektikája lenyűgöző, és a dolgok teljességét igyekszik megmutatni. Könnyed, légies álmok váltakoznak benne nagyon is reális, vaskos, szinte naturalista jelenetekkel, hangulatokkal.

Maga a történet elmondva melodrámának tűnik, de Krúdy költészete mégis maradéktalanul irodalmi élményt teremt, mert mindig tudja, hogy miből hol és mennyit lehet adagolni.

A Vígszínház együttese láthatóan nagy kedvvel és igazi beleéléssel igyekszik megteremteni Alvinczi Eduárd és neveltlánya, Esztella, valamint Rezeda Kázmér történetét, a századforduló ellentmondásos világát.

„A vörös postakocsi mindnyájunk közös álmáról szól, az ifjúságról, a szerelemről, a megcsalatásról” — írja a színmű ismertetője. Ezek a szavak fejezik ki leghívebben a színmű mondanivalóját, légkörét hangulatát.

Darvas Iván, Halász Judit, Tahi Tóth László alakítja a színmű főhőseit. A nagyszámú szereplőgárda epizódszerepeiben is ilyen nevekkel találkozhatunk: Bulla Elma, Pécsi Ildikó, Pethes Sándor, Tábori Nóra, Földi Teri.

A vörös postakocsi azért is kultúrpolitikai tett, mert biztos eljuttat az íróhoz sok olyan nézőt, aki eddig nem olvasott Krúdy-regényt.

(A Jövő Mérnöke, 1968/29. /december 15./ 2. p.)