Kosztolányi Dezső verse Krúdy Gyulához

 

Előadta Holló Klári nagysikerű szavalóestjén

 

A héten zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia terme. Egy fiatal, kedves, szinte szíves egy szerűségű előadó művésznő, Holló Klára kis asszony gyűjtötte össze rajongó híveit dalaival és előadásaival. Kevesen tudják a versek és dalok lelkét megismertetni a közönséggel, mint Holló kisasszony, akinek hangjából igaz költészet varázsa, regényesség andalgása és a szív-érzelmek bokrétája virágzik elő minden megszólalásakor. Egy nagy művésznőt ünnepelt a Zeneakadémia kipirult arcú, felhevült, a költői extázisban rajongó közönség. Holló kisasszony előadását még az elkényeztetett pesti koncert-publikum is kivételes sikerré avatta meglepetésében és minden várakozását felülmúló művészetében. Az estély egyik nagy sikerű száma Kosztolányi Dezső verse volt, amelyet Holló Klára tomboló tapsok jutalmával megrázó közvetlenséggel adott elő. A versnek a címe: Krúdy Gyula és a közönség a nemrégen felépült, kedves írójának nevére áhítatosan felfigyelt. Íme a vers:

 

Krúdy Gyula

Írta: Kosztolányi Dezső.

 

Rómában egy éjjel rettenetes erővel láttalak Téged,
Ívlámpák, babérfák közt egy diadalív árnyán remegtél föl,
Deresedő, tékoz', mámoros, nábobi,
Ábrándozó, részeg, zokogó cimbalmos,
Mindig folytatódó, ősi lakodalmon,
Apám lakodalmán, fiam lakodalmán,
Borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,
Nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán,
Muzsikálod nekünk cimbalmos bánatod,
Gyantázva a kedvünk, ríkatva a húrunk,
Duhajul és halkan nekikeseredve,
Bortót csorgó arccal, könnytől csorgó arccal,
Szivarhamus arccal nézed a dáridót,
Magyar-búcsúztató testvéri magyar, Te
Süllyedő világban utolsó, legelső
 Cigány!

 

  

(A Mai Nap, 1929/2954. /december 25./ 2. p.)