Olyanok ezek az írások, olyan valóságosak és lebegőek, mint azok a történetek, melyek az ébrenlét s az álom határmezsgyéjén születnek, mikor a test még érzi a napi munka fáradalmait, de a képzelet már szabadon csatangol s távoli, ismeretlen országokat keres fel, vagy szép és szomorú emlékei színhelyére tér vissza újra és újra – száll, barangol, megy, merre kedve, vonzalma hívja.
Ilyenek az
író hősei is, az asszonyok, kik kovácsoltvas erkélyeikről a messzi múltba tudnak
visszamerengni, álmodozó aranymívesnék, romantikus
keleti bánattal telített szépasszonyok; ilyenek a lovagjaik is: rögeszmék,
álmok, szerelmek megszállottjai, nyugtalan szívűek s rajongók, mint a
gyermekek, de szertartásos méltósággal tudják élvezni az élet minden földi
örömét.
A legtöbb
elbeszélésnek a szerelem a témája. Elvétett, kárpótlást kereső,
kalandos-fűszeres, reménytelen és még sokféle szerelem történeteit olvashatjuk
a könyv lapjairól, jól ismert Krúdy-figurákkal találkozhatunk újra, kik köré a
művész színes, gazdag álomvilágot varázsol, s kiket oly rokonszenvvel kísér
útjaikra, hogy mi is megszeretjük őket, de mikor már-már komolyan vennénk
érzelmeiket, ironikus fölénnyel tekint le rájuk, meg-megmosolyogtatja velünk
hőseit, titkolt érzelmességünket.
A kedves,
hangulatos könyvet Szántó Piroska kitűnő illusztrációi díszítik.
(Aranykéz
utcai szép napok.
Bp. 1958, Szépirodalmi Könyvkiadó. Fülszöveg.)