Olyanok ezek az írások, olyan valóságosak és lebegőek, mint azok a történetek, melyek az ébrenlét s az álom határmezsgyéjén születnek, mikor a test még érzi a napi munka fáradalmait, de a képzelet már szabadon csatangol s távoli, ismeretlen országokat keres fel, vagy szép és szomorú emlékei színhelyére tér vissza újra és újra – száll, barangol, megy, merre kedve, vonzalma hívja.

Ilyenek az író hősei is, az asszonyok, kik kovácsoltvas erkélyeikről a messzi múltba tudnak visszamerengni, álmodozó aranymívesnék, romantikus keleti bánattal telített szépasszonyok; ilyenek a lovagjaik is: rögeszmék, álmok, szerelmek megszállottjai, nyugtalan szívűek s rajongók, mint a gyermekek, de szertartásos méltósággal tudják élvezni az élet minden földi örömét.

A legtöbb elbeszélésnek a szerelem a témája. Elvétett, kárpótlást kereső, kalandos-fűszeres, reménytelen és még sokféle szerelem történeteit olvashatjuk a könyv lapjairól, jól ismert Krúdy-figurákkal találkozhatunk újra, kik köré a művész színes, gazdag álomvilágot varázsol, s kiket oly rokonszenvvel kísér útjaikra, hogy mi is megszeretjük őket, de mikor már-már komolyan vennénk érzelmeiket, ironikus fölénnyel tekint le rájuk, meg-megmosolyogtatja velünk hőseit, titkolt érzelmességünket.

A kedves, hangulatos könyvet Szántó Piroska kitűnő illusztrációi díszítik.

 

(Aranykéz utcai szép napok.
Bp. 1958, Szépirodalmi Könyvkiadó. Fülszöveg.)