Krúdy Gyulát ma délelőtt holtan találták ágyában

 

– Az Est tudósítójától –

 

Rendőr áll a csendes óbudai utca, a Templom utca 15. számú ház bezárt kapuja előtt. .A rendőr a tisztiorvost várja. Az utcában már mindenki tudja a gyászhírt, hogy az ismerős szomszéd,

Krúdy Gyula ma reggel meghalt.

– Ismertem szegény író urat – mondja a fiatal rendőrposzt is. – És sajnálom...

Ijedtarcú rokonok és ismerősök jönnek. Végül feketeruhás, kisírt szemű, zokogó szavú asszony kinyitja a kaput:

Krúdy Gyula özvegye.

Fent a budai hegyek tavaszi díszbe borulva, tavasz a kis ház udvara is. és bent hálószobájában holtan fekszik a nagy magyar író.

Hirtelen érte utol a halál.

Kezelőorvosa, dr. Boér Kálmán szerint szívszélhűdés ölte meg.

Hálószobája széles sárgaréz ágyán nyitott szemmel fekszik Krúdy Gyula. Hálóinge fölött viselt barna szvetter, derékig magára húzva takarója.

Ma reggel hét óra tájban még hallották hozzátartozói, hogy fent van. Nem merték zavarni pihenését, hiszen tegnap este azt mondotta lenyugvása előtt, hogy ma reggel tíz órakor keltsék. Az orvosi megállapítás szerint Krúdy Gyula nyolc óra tájban már ébren volt és

ekkor érte a szívszélhűdés.

Csendes, pihent az arca, de két, nagy barna, álmodozó szeme csodálkozással néz bele a szobába! Mintha kérdezné, amit valószínűleg utolsó percében kérdezett is:

- Mi ez, szívem? Meg akarsz állni?...

A. csodálkozó szemek elárulják, hogy Krúdy Gyula nagy csodálkozással fogadta ma reggel a szobájába lépő hívatlan Halált.

Felesége a kéréshez híven délelőtt háromnegyed tízkor bekopogott ura hálószobájába.

Választ nem kapott, benyitott és ott találta holtan férjét.

Krudy Gyula jobb keze nyugodtan pihen oldala mellett, balkeze a barna szvetteren a szíve tájékán.

 

 

Nyolc és kilenc óra között halt meg Krúdy Gyula

Az éjjeli szekrényen leéget gyertyaszál. Tegnap este tíz órakor még ébren volt. Ott az utolsó könyv, amit olvasgatott. A hamutálcán az utolsó cigarettavégek. Megkezdett cigarettásdoboz és egy doboz gyufa. Az üvegfiolában orvosság. Az ágy mellett, lent a padlón, üres ásványvizes üveg.

Két nap óta gyengének érezte magát Krúdy Gyula.

Heves diaré kínozta. De azért a tegnapi egész napját is a városban töltötte. Tegnap este azt mondotta feleségének, hogy ma elmegy a kultuszminisztériumba, onnan fel a miniszterelnökségre, hogy valami pénzre tegyen szert. Kellett, nagyon kellett volna a pénz, hiszen hetek óta kikapcsolva már a villany is Krúdyék lakásában.

A rézágy lábánál álló fotölyre oda dobva egy szürke selyem nyakkendő és a tegnap utoljára levetett ruhadarabok. Kint az ebédlő asztalára készítve a reggeli: egy csésze kakaó, vajaszsemlyével.

A kezelőorvos megrendülten áll az ágy mellett és azt mondja, hogy

Krúdy Gyula hirtelen halála nyolc és kilenc óra között következhetett be.

A halálba meredt arcvonásai is elárulják, hogy semmit nem szenvedett. Rázza a kegyetlen zokogás Krúdy feleségét s kéri az egyik ismerőst, szaladnának át az iskolába és jelentenék az igazgatónak, hogy mi miatt nem mehet el ő most a tanítótestület konferenciájára. És mondja, hogy értesíteni kellene a gyerekeket is, Ilonkát, Micit, Gyulát és szaladjon el valaki az iskolába kis Zsuzsikáért, Krúdy Gyula élete öröméért, a kis kedvencért, akivel még tegnap este is mosolyogva játszadozott édesapja.

Az utolsó esztendők küzdelmei

Ötvenöt éves korában halt meg váratlanul Krúdy Gyula. A magas, impozáns megjelenésű férfi az utolsó esztendők nehéz küszködései nagyon megtörték. Tartása meghajolt, teste is, kedve is megfogyatkozott. Már évek óta panaszkodott, hogy

érelmeszesedés kínozza.

De azért tele volt tervekkel, alkotásvággyal. Az utóbbi időben kerülte, régi ismerőseit is és magába bukva üldögélt órákon keresztül csendes mulatságai kedvenc asztalánál. Mindig álmodozott. Pohár bor és cigarettafüst mellett álmodta regényeit, novelláit, Mikszáth nyomdokain kezdve írói pályáját.

Rendkívül termékeny író volt.

A nyírvidéki és felföldi élet meleg szívű melankolikus írója, aki amikor megírta Szindbád utazása című munkáját, egyszerre előkelő helyet foglalt el a magyar irodalomban. A félmúlt idők vidéki és budapesti magyar alakjainak volt az írója, apró falusi uraké, akik különcködve élték a maguk életét.

De írója volt a romantikus nőknek, a régi gavalléroknak, érzelmes kalandoroknak, színészeknek és egyéb, a polgári életen kívül élő alakoknak. Témái valóságból és a képzeletből születtek.

A Vörös postakocsi-t, A víg ember bús meséi-t, Az álmok hősé-t, A podolinyi kísértet-et, a Pajkos Gaálék-at, a Nyíri csend-et, a Hétszilvafá-t, a Betyár álmá-t, Szindbád ifjúságá-t és utazásai-t, a Hét bagoly-t, a Tegnapok ködlovagjai-t stb. most már nem fogja újabb Krúdy-kötet követni.

Egy májusi reggelen, amikor hol beborult, hol kiderült, hagyta itt Krúdy Gyula az életet.

 

(Az Est, 1933/108. /május 13./ 3. p.)