– Az Est tudósítójától –

Költőt temetnek a kerepesi temető halottascsarnokából. Lent a ravatalos szobában embermagasságú gyertyák között áll a koporsó, frakkba öltöztették Krúdy Gyulát utolsó útjára. A koporsó mellett sír Krúdy Gyula édesanyja, felesége, fia, három leánya. A gyászoló barátok és tisztelők kiszorultak a folyosóra és a ravatal előtti térségre. Írók vannak itt, akiknek írójuk volt Krúdy Gyula, újságírók, akik között életét töltötte, maguk között azok, akik szerették, akiket szeretett, itt van Nyíregyháza küldöttsége. Eljött Sáray Elemér is a bandájával, hogy mégegyszer eljátssza Krúdy Gyula néhány dalát.

Bent felzendül az operaházi énekkar, majd a papi szó. Kihozzák Krúdy Gyula Jókai-lepellel borított koporsóját, megindul a menet a ravatalos csarnok közelében lévő díszsírhelyhez. A nyitott sírnál Lázár Miklós nagyhatású beszédben vázolta Krúdy írói és emberi arcképét.

– A világirodalom halhatatlanai közé jutott volna Krúdy, – mondotta Lázár – ha angolnak, franciának, vagy németnek születik.

Szohor Pál főjegyző a nyíregyháziak utolsó üdvözletét tolmácsolja. Supka Géza az Írók Gazdasági Egyesülete nevében mond búcsúztatót. Ezután Kárpáti Aurél Az Est-lapok szerkesztősége nevében búcsúzik Krúdy Gyulától, aki az új romantika kék virágát hordta gomblyukában és a szívében.

– A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott és amelynek ködfátyolképei örökre megigézték: kifogyhatatlan gazdagságú volt.

Zsolt Béla, Thury Lajos, Egyed Zoltán beszél még a sírnál, majd felhangzik a »Lehullott a rezgőnyárfa«, ennek bánatos hangjai mellett hantolják el Krúdy Gyula koporsóját.

Krúdy Gyula özvegyét a temetés után nagyon sokan keresték fel részvétnyilatkozatokkal. Így táviratilag fejezte ki részvétét Hóman Bálint kultuszminiszter, Szabolcs megye közönsége nevében Virányi alispán, a színpadi szerzők nevében Csathó Kálmán.

 

(Az Est, 1933/110. /május 16./ 14. p.)