Betegsége és halála

 

Ma reggel, az orvosi feltevés szerint nyolc és kilenc óra közt halt meg. Szívbeteg ember volt, s ötvenöt évével megrokkant aggastyán benyomását tette. Betegsége régebbi keletű volt, régóta megbarátkozhatott már az elmúlás gondolatával. Hat évvel ezelőtt, mikor még margitszigeti kedves otthonában lakott, egy reggel eszméletlenül találták ágyában. A szanatóriumban, ahova sietve szállították el, hetek múlva, mikor valamennyire újabb erőre kapott, azt mondotta barátainak:

– A halál bizony már itt volt az ajtóm előtt. De nem eresztettem be.

Igen, ott állt, de erősen meg is tépte szervezetét. Tizenöt kilót fogyott abban a betegségében, mely testi leromlásának kezdete volt.

Fiatalabb korában erős testalkatú ember volt. Szerette a férfias, csendes mulatozást, szívesen töltötte baráti körben éjszakáit. De azóta a nagy betegsége óta, a daliás termet kissé meghajlott már. Kétszer házasodott meg, második házasságában Rózsa Zsuzsanna volt a felesége. Az utóbbi esztendőben már nem laktak a Margitszigeten. Óbudára, a Templom-utca 15. számú földszintes ház négyszobás lakásába költőztek, ott éltek kislányukkal, Zsuzsikával. A családfőt gondok bántották, az élet komoly anyagi gondjai. Elmúltak azok az idők, mikor nyugodtan járhatott egy-egy nagyobb szabású elbeszélés, regény gondolatával és kitervezésével. Mit tehetett mást, kisebb novellák, emlékezések írásával, egy-egy régi magyar alak egyéniségének, az elmúlt idők jeleneteinek életteljes megrajzolásával aprózta el tehetségét. Nem könyvet írt már, hanem a fürgébben folyó kereset módját kereste inkább s az újságoknak dolgozott. Az Újság olvasói hány kedves írására emlékezhetnek a legutóbbi időkből is!

Két napja ismét betegeskedett. De tegnap a miniszterelnökség sajtóosztályán járt s ma reggel a kultuszminisztériumba akart menni. Gondok bántották. A házbér. Kilakoltatás előtt álltak s a villanyt is kikapcsolták lakásából. Tegnap este arra kérte a feleségét, hogy keltse fel reggel tíz órakor, hogy a minisztériumba mehessen. Tíz órára elkészítették a reggelijét, egy csésze kakaót, s felesége benyitott a szobájába. Az ablakkal szemközt, a széles rézágyon, viaszsárga arccal ott feküdt férje. Arca féloldalra fordulva a fal felé, szeme nyitva, kezei összekulcsolva mellén, féltérde felhúzva a paplan alatt, arcán mosoly. Úgy halhatott meg, szenvedés nélkül. Felesége kétségbeesetten szaladt át a szomszédba; Boér Kálmán dr. orvoshoz, ki a családnak nemcsak orvosa, hanem jóbarátja is volt. Az orvos nem mond hatott mást, mint azt; hogy Krúdy Gyulán már nincs segítség. Meghalt, szívbénulásban, talán két, vagy másfél órával azelőtt. S vigasztalásul csak azt mondhatta meg, hogy szenvedés nélkül, könnyen halt meg.

Most már megszűnt az aggodalom, a szörnyű bizonyosság váltotta fel. Az özvegy szabad folyást engedhetett fájdalmának és kétségbe esésének. A kis Zsuzsikát, atyjának szemefényét hazahívták az iskolából és sietve adták hírül a gyászt Krúdy Gyula első házasságából született gyermekeinek: ifjabb Krúdy Gyulának, leányának, Ilonkának, ki Andersen György felesége és dr. Krúdy Máriának, ki Vajda Mária néven a színpadra lépett, úgy keresett pénzt, hogy elvégezhesse az egyetemet és tanárnő lehessen. Krúdy Gyula édesanyja is él. Nyíregyházán lakik.

A Nyírség gyermeke volt Krúdy Gyula, annak a földnek, melynek poézisét ő tette kedvessé az irodalomban. Nyíregyházán született 1878 október 21-én, s a tanulás évei után hírlapíró lett. Debreceni, majd nagyváradi lapok munkatársa volt, aztán, tizennyolcéves korában, budapesti szerkesztőségek tagja lett. Ugyanakkor kezdődik pályája a szépirodalomban is. Rendkívül termékeny elbeszélő volt kezdettől fogva. A nyírségi nemesi kúriák életének dús fantáziájú megrajzolójaként tört fel. Sorra követték egymást azután történelmi s főkép kortörténeti regényei és elbeszélései, melyek korának hovahamarább egyik legkapósabb írójává tették. Művei egész kis könyvtárra valók. A főbbek: Üres a fészek és egyéb történetek. Ifjúság. A víg ember bús meséi. Diákkisasszonyok. Az álmok hőse (rokonának, Krúdy Kálmánnak tettei a szabadságharcban s az abszolutizmus alatt). A podoliai[sic!] kísértet. Pajkos Gaálék. A szakállszárítón (elbeszélések). Andráscsik örököse. Nyíri csend. Hét szilvafa (elbeszélések). Esti út (elbeszélések). Szindbád ifjúsága. Szindbád utazásai. A francia kastély. De Rouch kapitány csodálatos kalandjai. A vörös postakocsi. Első szerelem. Palotai álmok, aztán 1915-ből A 42-ős mozsarak című regény, a következő esztendőből Szindbád feltámadása. Napraforgó. Pesti album. Az útitárs. A betyár álma. Kleofásné kulcsa és más elbeszélések. Bukfenc. Ál-Petőfi. Rózsa Sándor, regény. (Az Újság-ban jelent meg.) Írt az ifjúságnak is, meg egy színdarabot, melyben Zoltánka címmel hozta színre Petőfi özvegyének és fiának sorsát (a Magyar Színházban adták elő). Összegyűjtött munkáinak tizenhat kötetes kiadása 1914-ben indult meg.

 

(Az Újság, 1933/108. /május 13./ 6. p.)