Akiknek egészséges örömet okoz, lelki egyensúlyát zökkenti helyre az ízletes, zaftos ebéd, s akiknek már csak egyetlen öröm, menedék, életcél maradt, a jó, bőséges, nyugodt étkezés vágya, és a szeszes italok mámora – nagyobbára ilyen emberek életéről szólnak Az élet álom elbeszélései.

Nem akadt még író a világirodalomban, ki nálánál hitelesebben, ínycsiklandóbban festette volna az élet ezen örömeit, írt volna a szagok, illatok s az ital mámoráról: nem volt még író, aki annyi mindent tudott volna sejtetni egy-egy ember jelleméről, szokásairól – az étkezés puszta leírásával – mint ő.

De igaztalanok lennénk hozzá, ha csak ezeket az írásait vennénk észre s A pincér álma és más nagyszerű elbeszélései mellett nem tennénk említést azokról a remekmívű novellákról (A hírlapíró és a halál, Utolsó szivar az Arabs Szürkénél), melyekben ugyancsak kedves témáit önti maradandó formába: a szerelem és a halál a témája ezeknek a kitűnő elbeszéléseknek, melyek huszonöt év után első ízben látnak újra napvilágot e kötetben.

 

(Az élet álom. Elbeszélések.
Bp. 1957, Szépirodalmi Könyvkiadó. Fülszöveg.)