Akiknek
egészséges örömet okoz, lelki egyensúlyát zökkenti helyre az ízletes, zaftos
ebéd, s akiknek már csak egyetlen öröm, menedék, életcél maradt, a jó,
bőséges, nyugodt étkezés vágya, és a szeszes italok mámora – nagyobbára ilyen
emberek életéről szólnak Az élet álom elbeszélései.
Nem akadt
még író a világirodalomban, ki nálánál hitelesebben, ínycsiklandóbban festette volna
az élet ezen örömeit, írt volna a szagok, illatok s az ital mámoráról: nem volt
még író, aki annyi mindent tudott volna sejtetni egy-egy ember jelleméről,
szokásairól – az étkezés puszta leírásával – mint ő.
De
igaztalanok lennénk hozzá, ha csak ezeket az írásait vennénk észre s A
pincér álma és más nagyszerű elbeszélései mellett nem tennénk említést
azokról a remekmívű novellákról (A hírlapíró és a halál, Utolsó szivar az
Arabs Szürkénél), melyekben ugyancsak kedves témáit önti maradandó formába:
a szerelem és a halál a témája ezeknek a kitűnő elbeszéléseknek, melyek
huszonöt év után első ízben látnak újra napvilágot e kötetben.
(Az élet
álom. Elbeszélések.
Bp. 1957, Szépirodalmi Könyvkiadó. Fülszöveg.)