A hét filmje: Szindbád

 

 

Krúdy Gyula, századunk első évtizedeinek sokaktól körülrajongott írója napjainkban reneszánszát éli. Bizonyítja ezt az újabb és újabb könyvkiadások sora, A vörös postakocsi színpadi sikere s most az író novellái alapján készült színes magyar film.

Huszárik Zoltán rendezőnek ez az első egész estét betöltő filmje, nevét eddig az Elégia, az Amerigo Tót és a Capriccio című kisfilmekből ismerhette meg a közönség.

A filmnek nincs tulajdonképpeni cselekménye, a főhős emlékezéseinek, régi történetek színhelyére való visszatéréseinek sorát látjuk inkább. Szindbádot Latinovits Zoltán alakítja – ideális tökéllyel —, s az ő játéka fogja össze egységbe a különböző jeleneteket.

Ifjúkori emlékeit keresi percről percre, óráról órára, napról napra. Lenkét, aki utolsó találkozásuk óta nyugodt életű polgárasszony lett – de aki titokban még mindig jó szívvel gondol rá —; Fruzsinát, aki táncolni hívja a Balaton jegére; a vidám Paulát s a többieket, akik jelentettek neki valamit az életében, s akiket ő maga nem becsült soha annyira, amenyire kellett, lehetett volna.

Különös, elmosódó-egymásbafolyó hangulatokat álmodott filmvászonra a Szindbád-novellákból Huszárik Zoltán. Ez a mű legszebb erénye s egyben talán korlátja is. Az bizonyos, hogy a Krúdy-kedvelők elégedettek lesznek az új filmmel. Ugyanígy valószínű, hogy a Szindbád láttán nem kevesen fogják keresni a könyvtárakban, könyvesboltokban a Krúdy-köteteket.

 

(Békés Megyei Népújság /Békéscsaba/, 1971/287. /december 5./ 10. p.)