Krúdy-regény nagy sikere német nyelvterületen

Krúdy Gyula műveit külföldön eddig nem nagyon ismerték. Sajátos stílusa, írásainak nehezen visszaadható couleur locale-ja miatt általában lefordíthatatlan írónak tartották, és ezt néhány régebbi, balsikerű kísérlet is igazolni látszott.

A vörös postakocsi kirobbanó osztrák—német sikere most alaposan rácáfolt ezekre a hiedelmekre. A regény nemrég jelent meg a bécsi Zsolnay Verlag-nál, és – sajtóvisszhangokból, rádiókommentárokból ítélve – egycsapásra, szinte váratlanul nagy elismerést aratott. „Felfedeztünk egy nagy, európai rangú írót” – írják az osztrák és nyugatnémet lapok, és sajnálkoznak rajta, hogy erre a nyelvi akadályok miatt csak ilyen későn került sor. A bécsi Presse a Krúdy-regény bűbájos romantikáját méltatja, a freiburgi Bücher-kommentár e szelíd, lírával átitatott iróniáját. A koblenzi Rhein-Zeitung E. T. A. Hoffmann, Gogol és az impresszionista festők rokonának, Giraudoux, Virginia Woolf és Julien Green előfutárának nevezi Krúdyt, a Saarbrücker Landeszeitung viszont Proust szellemi rokonaként emlegeti. Az álmok, víziók és a valóság különös, varázsosan-melankólikus, szürrealisztikus világát tartja a regényben különösen vonzónak a nyugatnémet Welt der Literatur, egy kölni lap pedig „kolosszális mű”-nek, „századunk egyik utolsó igazi regényének” nevezi A vörös postakocsit.

A kritikák egyöntetűen kiemelik a siker igen fontos tényezőjét, Sebestyén György nyelvi leleményekben gazdag, stílust és atmoszférát ragyogóan átültető fordítását.

Krúdy Gyula regényét a Zsolnay-Verlag Sebestyén Györgynek az író életéről és életművéről képet adó utószavával, nagyon szép kiállításban, az ottani viszonyok között magasnak számító ötezres példányszámban adta ki, de máris tárgyalásokat folytat A vörös postakocsi hetvenezer példányos, nyugat-németországi zsebkönyv kiadásáról, és további Krúdy-művek – elsőként a Szinbád-történetek – megjelentetését tervezi.

(Élet és Irodalom, 1967/8 /február 25./ 2. p.)