Egy hét

[…]

KRUDY GYULA halálának pénteken volt a tizenhetedik évfordulója. Rokonai, barátai és tisztelői, mint minden esztendőben, az idén is megkoszorúzták a nagy író sírját, este pedig összegyűltek a mókusutcai kis vendéglő, a Kéhli vadgesztenyefás udvarán, ahová Krúdy, mielőtt hazatért volna a Templom-utca 15. alá, utolsó otthonába be-benézett, s egy savanyúvizes fröccs mellett elbeszélgetett barátaival. Kevesen ismerik a magyar nyelv muzsikás-szavú művészének A királynék városa című tanulmányát, amelyet Óbudáról írt, s amelyben szót emelt a városrész mostoha sorsa, elmaradottsága miatt. „Amikor egyesült a három város — írta —, mindent megígértek Óbudának, de — semmit sem csináltak meg.” Most bezzeg nagyot nézne Szinbád, ha látná azt a lüktető munkát, ami kedvenc Óbudáját az elmaradottságból kiemelő új híd körül folyik, ha látná a pompás, új lakóházakat, a virágos, fásított tereket és döcögő konflis helyett az égszínkék autóbusz tíz perc alatt kirepítené a Flórián-térre... Nagyot nézne és a szíve gyönyörűséggel telne meg.

[…]

(Független Magyarország, 1950/20. /május 15./ 4. p.)