(Tudósítónktól)

[…]

Most pedig Huszárik Zoltán Szindbád című filmjének bemutatójáról. Mind a kritikusok, mind a közönség tetszéssel fogadta a magyar versenyfilmet Az olasz lapok kritikái szinte egyöntetűen dicsérik, kiemelvén a film festői világát, sajátos atmoszféráját. Ezzel az atmoszférával kapcsolatban több kritikus utal Proustra, Mussetra. S ha akadnak kritikusok, akik kifogásolják, hogy a filmből hiányzik a mai társadalmi asszociáció, az általános fogadtatás konklúziója: a Szindbád is a magyar filmművészet sokszínűségét és változatosságát bizonyítja.

Érdemes néhány kritikából idézni. Aurora Santuari, a Paese Sera kritikusa az alábbi címet adta cikkének: Szindbád utazása az emlékek világában. Szuggesztív líraiság a magyar filmben.” Ezt írja: „A film líraisága nem öncélú, hanem a témához és a film által felvetett, Krúdy Gyula novelláiból ihletett jelentésekhez fűződik.” A Corriere della Sera szerint „A Szindbád című filmnek magával ragadó bája van, amely főleg a beállítások virtuozitásának (a híres Sára Sándor munkája), a színek kitűnő alkalmazásának, a vágás szigorúságának és a struktúra modernségének köszönhető.” A La Nazione cikkében Sergio Frozali szerint „Huszárik képekben beszél s a játék feszültsége arra szolgál, hogy felülemelkedjék a prózán, a beszéden és elégesse önmagát a költészetben.” Az II Piccolo megjegyzi, hogy a Szindbádban semmit nem bíztak az alkotók a véletlenre, s rendkívüli formai eleganciával készítették el alkotásukat. Végül a Messaggero Veneto kritikájának egy részlete: „Ragyogó, s a nézőre ható képi művészettel alkotott film. Nem lehet hidegnek maradni ilyen ihletett fotogrammák szépségével szemben... A kép iránti fogékonyság már másokat is megkísértett, de a Szindbád szerzője a legelsők közé tartozik. S nem szabad megfeledkeznünk Sára Sándor csodálatos, művészi felvételeiről sem.”

Ezek az idézetek alighanem bizonyítják a kritikai fogadtatást. Jóleső érzéssel írhatjuk le: Huszárik Zoltán filmje szép sikert aratott.

(Film Színház Muzsika, 1972/36. /szeptember 2./ 5. p.)