AKIVEL KRÚDY GYULA UTOLJÁRA BESZÉLT...
Az idei
szép tavaszon az óbudai temetőben csendben, nagy részvéttel temették el a
hatvan éves korában váratlanul elhunyt Schuller
Józsefet, aki nemcsak arról volt nevezetes, hogy mestere volt a jó ízeknek,
hanem arról is, hogy ő beszélt utoljára Krúdy Gyulával.
Krúdy
akkor az óbudai Templom utca 15-ös számú földszintes házban lakott, s ennek
szomszédságában, egy ugrásnyira volt a Mókus utcában a Kéhli
vendéglő, Krúdy kedvelt kis kocsmája. Sok estét töltött itt barátaival meghitt
beszélgetésben, amint ezt ma márványtábla hirdeti az étteremmé átalakított
egykori Kéhliben. A vendéglőnek, amelyet a pompás főztű Kéhli mama és fia, Kéhli Feri vezetett, volt a főpincére Schuller
Józsi, s így szinte mindennap találkozott Krudyval.
1933 május
11-én este nem gyűlt össze a zöldrefestett asztal
körül a szokott társaság, záróra táján viszont megjelent Krúdy Gyula szálas
alakja. Valahonnan a városból jött, de hazafelé mentében még benézett egy
fröccsre. Galambszürke felöltő volt rajta, leült szokott asztalához és
csendesen kortyolgatta a fröccsöt. Aztán magához intette a kerekképü,
köpcös főpincért:
– Józsikám-szivecském – fordult hozzá szokott kedvességével –
tölts meg egy parádis üveget szilvánival...
Megtörtént
a művelet, Krúdy zsebébe süllyesztette a félliteres, fehér üveget, fizetett,
majd búcsúzott, s hazaindult. Hatalmas alakját elnyelte a sötét kapualj.
Odahaza
még dolgozott keveset, - rossz volt a világítás, mert a számlatartozás miatt
kikapcsolt villanyáram helyett csak gyertyafény lobogott. Olvasott is, amíg a
gyertya csonkig égett, s közben a parádis üveg kiürült. Aztán elszenderedett és
reggel az ágyában holtan találták...
Schuller József harmincöt évig hűségesen ápolta a nagy író emlékét.
Sokszor elmesélte, még magnóba is mondta az utolsó találkozást, az utolsó szavakat.
Harmincöt év múlva aztán követte híres vendégét legkedvesebb pincére, - „Józsikám-szivecském”...
(Hazai Tudósítások, 1968/9. )