AKIVEL KRÚDY GYULA UTOLJÁRA BESZÉLT...

 

Az idei szép tavaszon az óbudai temetőben csendben, nagy részvéttel temették el a hatvan éves korában váratlanul elhunyt Schuller Józsefet, aki nemcsak arról volt nevezetes, hogy mestere volt a jó ízeknek, hanem arról is, hogy ő beszélt utoljára Krúdy Gyulával.

Krúdy akkor az óbudai Templom utca 15-ös számú földszintes házban lakott, s ennek szomszédságában, egy ugrásnyira volt a Mókus utcában a Kéhli vendéglő, Krúdy kedvelt kis kocsmája. Sok estét töltött itt barátaival meghitt beszélgetésben, amint ezt ma márványtábla hirdeti az étteremmé átalakított egykori Kéhliben. A vendéglőnek, amelyet a pompás főztű Kéhli mama és fia, Kéhli Feri vezetett, volt a főpincére Schuller Józsi, s így szinte mindennap találkozott Krudyval.

1933 május 11-én este nem gyűlt össze a zöldrefestett asztal körül a szokott társaság, záróra táján viszont megjelent Krúdy Gyula szálas alakja. Valahonnan a városból jött, de hazafelé mentében még benézett egy fröccsre. Galambszürke felöltő volt rajta, leült szokott asztalához és csendesen kortyolgatta a fröccsöt. Aztán magához intette a kerekképü, köpcös főpincért:

Józsikám-szivecském – fordult hozzá szokott kedvességével – tölts meg egy parádis üveget szilvánival...

Megtörtént a művelet, Krúdy zsebébe süllyesztette a félliteres, fehér üveget, fizetett, majd búcsúzott, s hazaindult. Hatalmas alakját elnyelte a sötét kapualj.

Odahaza még dolgozott keveset, - rossz volt a világítás, mert a számlatartozás miatt kikapcsolt villanyáram helyett csak gyertyafény lobogott. Olvasott is, amíg a gyertya csonkig égett, s közben a parádis üveg kiürült. Aztán elszenderedett és reggel az ágyában holtan találták...

Schuller József harmincöt évig hűségesen ápolta a nagy író emlékét. Sokszor elmesélte, még magnóba is mondta az utolsó találkozást, az utolsó szavakat. Harmincöt év múlva aztán követte híres vendégét legkedvesebb pincére, - „Józsikám-szivecském”...

 

(Hazai Tudósítások, 1968/9. )