Vallomás a
szülőföldről
(Krúdy Gyulának nemcsak
annyi kapcsolata van a Nyírséggel és Nyíregyházával, hogy itt született.
Sok-sok novellájában és regényében örökítette meg ezt a tájat. Hogy mennyire
szerette ezt a földet, hogy mennyire idetartozott, annak szemléltetésére álljon
itt most az egész művek helyett e néhány kiragadott idézet, az író lírai
vallomásai a kiröpítő fészekről, az elbocsátó szülőföldről.)
„Milyen szép lehet az ősz. A méla napsugár enyhén csillan
meg az ősziesen tiszta októberi levegőben. Hosszan úszik a pókfonál, s csend,
józan nyugalom van az egész tájon. A vén eperfák levelei zizegve simulnak le a
földhöz, zizegve, csendesen, hervadtan...
Ah, hogy meglep néha a honvágy! Haza! Haza
szeretnék menni: otthon maradni s boldog lenni. Járnám a mezőket, a deresedő
tarlót délutánonként, hol megrettenve fut a tapsifüles nyúl, vagy ülnék otthon
a nyitott tornácon a nagy székben s mélán álmodoznék a boldogságról, amelyért
futok egész életemben, amit nem fogok megtalálni soha, csak otthon, ott, hol
szeretnek, hol örülnek, mikor látnak.”
(Levél haza. Debreceni Ellenőr 1895.)
„Különös város volt ez. Magyarok és
szlávok ölelkezéséből származott lakosság lakott a homokos dombok között.
Cifra, büszke tirpákok hajtották gyönyörű négyeseiket, asszonyaik oly
pompázatosan viselték selymeiket, mint Szvatopluk udvarhölgyei, a férfiak
nemes alkatú, bátor, józan, takarékos és büszke fajták, mintha a Don mellől
jöttek volna ők is.”
(A vörös postakocsi. 1913.)
,,Ennek a városnak voltam írója, mióta első regényeimet,
elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem?
Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására.
Harminc esztendeig mindig Nyíregyházáról írtam. Könyveim éppen úgy jelentik
a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai.”
(Levél Nyíregyháza közgyűléséhez, 1928.)
„Óh Nyírség, óh Magyarország! Te tündéri
panoráma, miért szálldos vissza lelkem mindvégig régen látott tájaidra?
Nem adtál magadból egy talpalatnyi
földet sem, mégis jobban szeretlek téged, mintha uradalmaim terülnének el
öleden.”
(Valakit elvisz az ördög, 1928.)
(Kelet-Magyarország
/Nyíregyháza/, 1958/110. /május 11./ 4. p.)