KRÚDY GYULA: MOHÁCS. (Két
árva gyermek vergődése. Regény, Pantheon R. T. kiadása. Bpest,
1926. 236 oldal. Ára 4 pengő.) Az élő, küzdő magyarság, amely a poklok
kapuin is diadalmaskodni akar, szükségét érzi; hogy életre keltse a régi
magyarságot. a letűnt századok nemzedékeit. Nem
véletlen, hogy Kozma Andor nagyszerű ősregéi, a «Turán»
és a «Honfoglalás» napjainkban újjáteremtették a magyar hősi eposzt és benne a
magyar faj őskorát és a honalapítás nagy küzdelmeit. A történeti szellem idézés ma szükséglete, követelése a nemzet lelkének,
és Krúdy Gyula egyike a magyarság igazi szellemidézőinek. Egyre gyarapodó
tudással, elmélyedő megértéssel, egyre többszínű palettáról festi az elmúlt
korszakok eleven képeit. Habsburgi Mária bájos, büszke és tehetséges sarja egy nagyra
törő, emelkedő dinasztiának. II. Lajos király a nagy múltú, hanyatló Jagellók
szerencsétlen ivadéka. Apátlan, anyátlan mind a két királyi gyermek; egy ország
omladozik körülöttük, recseg alattuk a trón és ők
összetalálkoznak tiszta, erős szerelemben. A tragikus királyidill körül
kirajzolódik a vesztébe rohanó Magyarország képe. Szapolyai
Jankó, a tót király, csak vagyonának, hatalma gyarapításának él, a nemesség
vele tart s a másvilágra kívánja a gyermekkirályt, hogy vezérét emelhesse
pajzsra. Az udvar a Fortunátuszok, a Fuggerek, a nagybankárok kényének van kiszolgáltatva, csak
a fiatal királyné okos, határozott és igyekszik menteni, ami menthető. De csak
egy menthető még: a kis király becsülete. A Jagellók hősi bátorsága fel lobog a
gyermekben, amikor odavágja a meglepett uraknak: Esküszöm, Isten és
Magyarország színe előtt, hogy a király a helyén lesz! – és helyén van a halál
mezején. Mária hű marad elesett kis urához és a tót király hasztalanul
ajánlja fel neki vagyonát és az uj királyi széket.
(Literatura, 1927/3. /március/ 93. p.)