KRÚDY GYULA: MOHÁCS. (Két árva gyermek vergődése. Regény, Pantheon R. T. kiadása. Bpest, 1926. 236 oldal. Ára 4 pengő.) Az élő, küzdő magyarság, amely a poklok kapuin is diadalmaskodni akar, szükségét érzi; hogy életre keltse a régi magyarságot. a letűnt századok nemzedékeit. Nem véletlen, hogy Kozma Andor nagyszerű ősregéi, a «Turán» és a «Honfoglalás» napjainkban újjáteremtették a magyar hősi eposzt és benne a magyar faj őskorát és a honalapítás nagy küzdelmeit. A történeti szellem idézés ma szükséglete, követelése a nemzet lelkének, és Krúdy Gyula egyike a magyarság igazi szellemidézőinek. Egyre gyarapodó tudással, elmélyedő megértéssel, egyre többszínű palettáról festi az elmúlt korszakok eleven képeit. Habsburgi Mária bájos, büszke és tehetséges sarja egy nagyra törő, emelkedő dinasztiának. II. Lajos király a nagy múltú, hanyatló Jagellók szerencsétlen ivadéka. Apátlan, anyátlan mind a két királyi gyermek; egy ország omladozik körülöttük, recseg alattuk a trón és ők összetalálkoznak tiszta, erős szerelemben. A tragikus királyidill körül kirajzolódik a vesztébe rohanó Magyarország képe. Szapolyai Jankó, a tót király, csak vagyonának, hatalma gyarapításának él, a nemesség vele tart s a másvilágra kívánja a gyermekkirályt, hogy vezérét emelhesse pajzsra. Az udvar a Fortunátuszok, a Fuggerek, a nagybankárok kényének van kiszolgáltatva, csak a fiatal királyné okos, határozott és igyekszik menteni, ami menthető. De csak egy menthető még: a kis király becsülete. A Jagellók hősi bátorsága fel lobog a gyermekben, amikor odavágja a meglepett uraknak: Esküszöm, Isten és Magyarország színe előtt, hogy a király a helyén lesz! – és helyén van a halál mezején. Mária hű marad elesett kis urához és a tót király hasztalanul ajánlja fel neki vagyonát és az uj királyi széket.

(Literatura, 1927/3. /március/ 93. p.)