IRODALMI HÍREK A DUNA-TISZA MELLŐL

Valamikor a múlt század hatvanas éveinek nagy nemzeti fellendülése idején a főváros elhatározta, hogy egy csomó házat, ahol magyar írók éltek, vagy ahol a magyar irodalom egyes eseményei lezajlottak, emléktáblával jelöli meg. A főváros azóta felhagyott ezzel a jó szokásával; csak nagy históriai egyéniségek vagy események jutnak egy-egy táblához, – Bem apó (igaz, hibás felirattal!), XII. Károly, II. Lajos király, Görgei tábori parancsnoki helye -, az írók még utcanevekhez sem igen jutnak, ha csak nem tartoznak a Petőfi Társaság díszes gárdájába. Pedig tessék elhinni, Párizsnak, Rómának, Londonnak, Bécsnek nem kis érdekességét éppen ezek a kis lokális emlékezések teszik ki... Felszólalásunknak aktualitást most egy érdekes kezdeményezés szolgáltat, amelyet lapunk egyik barátja küldött be. Az óbudai Krempel-malomról ír az illető. „Figyelmébe ajánlom a Római-fürdőhöz közel lévő Krempel-malom-csárdát, amelyről Tóth Árpád egyik legremekebb versét (Akvinkumi kocsmában) írta. Ez a kétszáz éves öreg ház – úgy tudom – egyik legrégibb épület Óbudán. A külső Szentendrei úton, az amfiteátrummal szemben áll. Nagyon hangulatos, romantikus hely. Kis erdő van előtte s vasárnaponként öreg svábok sramlizenekara emeli a „nívót.” Ebben a kocsmában ivott nagyokat néhai Krudy Gyula „író úr”, aki nagyon szerette Óbudát; ide menekült ki „a beszédes magányba” Tóth Árpád s ma is ki jár oda egymagánosan Szomory Dezső, aki szinten óbudai, s Nagy Endre is ki-kilátogat olykor. Az öreg épület egyik része vízimalom volt, a csárda ma is megvan; kertjében különben halastó is volt, ezt azonban a főváros sok régi szépség megölője – betömette. A csárdát egyébként érdemesebb hétköznap látogatni, mert vasárnap túlságosan ellepik a környékbeliek.” – Hát mi eltudnók képzelni, hogy a főváros egy-egy márványtáblát reszkíroz ilyen helyre s arra a táblára rávéseti – mondjuk az adott esetben Tóth Árpád versét. Így is lehet az irodalomnak barátokat szerezni és kulturális hivatást teljesíteni!

[...]

(Literatura, 1936. /szeptember 15./ LXIX. p.)