— Krúdy Gyula ötven éves. Krúdy Gyula, a magyar irodalom nagy magányosa, aki szinte utolsó mohikánként őrzi a régi literátorok mesemondó kedvét és muzsikáló szavakban a jelentől a háborús szakadék­kal elválasztott múltnak lelkét tudja töké­letesen visszaidézni, most ért el az életnek arra a delelőjére, ahonnan az eliramlott ifjúság képei panorámává szépülnek. Októ­ber 21-én ötvenedik életévét tölti be Krúdy, az álmok lovagja, aki már több mint há­rom évtizede mondja Szindbád meséit és visz bennünket a „Vörös postakocsi”-n olyan emberek világába, amely az ő teremtő képzeletében születik halhatatlan életre. Ötvenedik születésnapját külön emlékeze­tessé teszi, hogy most látott napvilágot az írói munkásságát összefoglaló tíz kötet. Munkáinak gyűjteményes kiadása azonban csak egy jelentős mérföldkő az életében, mert az ötven éves Krúdy Gyula az esemé­nyekben szegényes magyar irodalom min­den lelkes barátjának tiszta örömére friss képzelettel és alkotó kedvvel újabb színe­ket szolgáltat az írói portréjához, mely az irodalom legkiválóbbjainak galériájába kerül.

 

(Magyar Hírlap, 1928/240. /október 21./ 17. p.)