„Szindbád haza megy

 

Márai Sándor új regényének első része vasárnap jelenik meg a Magyar Nemzet-ben. A regényt 28-ától kezdődően mindennap folytatásokban fogjuk közölni. Márai Sándor új munkája sok szempont­ból még azoknak is meglepetés lesz, akik eddigi írásait mélyen és jól ismerik. A gyökereiben kassai és európai fiatal írónak ez a regény az igazi haza, vagy talán megérkezése Budára. Mondhattuk volna Pes­tet, hiszen ez is megmutatkozik a

„Szindbád hazamegy

című írásban, de a regény elsősor­ban azoké, akik messzi magyar tájakról kerültek a gyermekkor el­múltával a fővárosba és Buda lel­kében, kertjeiben, földszintes há­zaiban keresik az elhagyott vidék emlékeit.

Sok ilyen ember élt és él Buda­pesten, „urak és bohémek-nek hirdetett írók világában egyaránt és Márai Sándor Krúdy-regénye min­denkinél inkább róluk és nekik szól. Ez az a könyv, amit Márai, az író az íróknak írt. Teljes realiz­mus és az álom hangulatának mes­teri kontrapunktja és föloldódása teszik az olvasó számára kivételes élménnyé. Ha egy francia megálla­pítás szavával „a művészet nem egyéb, mint a természet egy ember fogékonyságán és temperamentu­mán keresztül tekintve, akkor a

„Szindbád hazamegy

nagy művészete éppen az, hogy két ember temperamentumán keresztül látjuk egész stilizáltságát és való­ságát. Ritkán sikerült erős egyéni­ségű írónak egy másik, az életében és nemcsak műveiben ismert írói személyiséget ennyire megérteni és „továbbadni, mint most Márainak.

A

„Szindbád hazamegy”

soraiból két író arca tekint felénk plasztikusan és erővel, tudással telten, két mester találkozik ebben a különös szellemidézésben, az élő és a halott: Márái Sándor és Krúdy Gyula.

 

(Magyar Nemzet, 1940/91. /április 26./ 7. p.)