Napló – Október 27

[…]

Nyíregyháza, a szülőváros, Emlékkönyvet jelentetett meg Krúdy Gyula születésének 90-ik évfordulójára Katona Béla szerkesztésében, válogatásában és a többi között Krúdy legfiatalabb testvérének, özv. dr. Votiskyné Krúdy Ilonának és az író egyik leányának, Krúdy Zsuzsának a közreműködésével. Az Emlékkönyv több olyan nyíregyházai, iskolai, vagy családi képet közöl, amelyet eddig nem ismertünk, s (elsorolja a Krúdy-család öt nemzedékének geneológiáját. A rokoni, iskolatársi emlékezésen túl a „Krúdy műveinek bibliográfiája” az ízléses Emlékkönyv egyik nagyon érdekes fejezete. A magyar próza egyik legnagyobb mesterének életművét, — a lappangó, vagy kevéssé, vagy alig ismert művek miatt is — eddig nem tudták számszerű tökéletességgel felmérni. Ez a bibliográfia kísérletet tesz erre: az Emlékkönyv szerint az írónak 44 elbeszéléskötete, 37 regénye és kisregénye, 35 ifjúsági műve, 4 színműve és huszonegy olyan kötete jelent meg, amelyet e számbavétel a „publicisztika” címszó alatt tüntet fel. Ezek szerint a „bohém”, a „lump” Krúdy volt korának egyik legfélelmetesebb dolgozó embere: valóban úgy dolgozott, mint egy napszámos (ahogyan a minap Krúdy Zsuzsa emlegette) — összesen 141 művet írt. Egy kisebb könyvtárra valót —, s hogy milyen művészi színvonalon, azt már egyetemeinken tanítják. Ebből a jegyzékből másoltuk ki egyik kevéssé ismert könyvcímét: „Pesti évkönyv. Feljegyzések a magányban, a piarcon, sóhajtással és reménnyel az évekből, mikor mindenki rongyos volt Magyarországon. Bp. 1921.” Egy kor foglalata egyetlen cím költészetében elbeszélve.

[…]

(Magyar Nemzet, 1966/253. /október 27./ 13. p.)