Napló – Június 19

Felejthetetlen regénycímek, szélsuhogású őszi mondatok, szederíz és a juhsajt illata jut annak az eszébe, aki e két nyelvű – Pozvanka, Meghívó – invitálást kézbe veszi. A szorongó kisdiákok, kikapós tanárok, éjféli kísértetek, pajkos asszonyságok, szorgalmas takácsok múltba hanyatlott kisvárosának, Podolinnak, Krúdy Gyula állított nem halványuló emléket a magyar irodalomban, s fordítások által, a szlovák nyelvű olvasók előtt. A csókák, s huncut asszonyságok városa évtizedek után rója le háláját a halott Krúdy élő emléke előtt. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság és a Podolini Városi Nemzeti Bizottság képviselői június 21-én, szombaton délután 5 órakor leplezik le Krúdy Gyula emléktábláját az egykori podolini gimnázium falán. Mert Krúdy podolini tárgyú írásai e podolini diákidőből nőttek ki, akkor szívta tele magát a gyermek Krúdy ezzel a rabul ejtő, kedves, kisvárosias világgal. Csókák ugyan már nincsenek Podolinban, eltűntek az öreg takácsok is, s hol vannak már azok a régi pajkos asszonyságok?!... Bizonyára fiatalok fogják már csak ünnepelni az írót, aki megmentette és varázslatosan megírta egy kisváros régvolt életét. E fiatalok szüleinek, nagyszüleinek korát.

(Magyar Nemzet, 1969/140. /június 19./ 4. p.)