(Krúdy Gyula: Ifjúság).

Krúdy Gyula rövid egy-két esztendő alatt szorított magának helyet az irodalomban. Alig kezdett írni, máris észrevették, a kik olvasni szoktak. Ez mindenesetre jó jel s a mellett szól, hogy Krúdyban van tehetség. Második elbeszélés-kötete, a mely most előttünk van, bőségesen ád módot Krúdy erejének és gyöngéinek a megismerésére. Jelességei éppen olyan szembeszökők, mint fogyatkozásai. Legerősebb Krúdy a rajzban. Mindent melankolikus, szinte szomorú fényben mutat, de jól mutat. Aprózó rajzaiban hangulat és megfigyelés harmonikusan egybefolynak, realisztikus és lírai tud lenni egyszerre. Ilyenkor eredeti is, meg pongyolasága is jellemző, szakadozottsága is érdekes. Bizonyos, hogy az író magából ír egészen s ez fiatal korban sokat ér s még többet ígér. Egy-egy szituáció, jelenet vagy fordulat szinte meglep erejével vagy melegségével. Ez a melegség titkolt, csak néha csap ki a sorokból az író forró lehelete, de lappangó erejét meg lehet érezni minden egyes darabjában. Nagyobb koncepcióban azonban, legalább ma még, gyöngébb Krúdy. Az Ifjúság című hosszú történet is csupa rajz és úgyszólván semmi novella. Vannak igen szép, intim részletei, de mint elbeszélés gyönge, kivált a motivációjában. Krúdynak talán kevesebbet kellene dolgoznia, hogy többet adhasson. Tehetségében van bizodalmunk. Csöppet sem hasonlít azokhoz az ifjú kezdőinkhez, a kik csak a francia regényekből tudják, mi a házasságtörés, mégis novelláiknak ez az egyetlen témája. Krúdy szűk világban mozog ugyan, de a saját földjén. Könyvének kiállítása igen szép. A munka díszkötésben jelent meg s Pfeifer Ferdinándnál kapható 2 forint 60 krajcárért.

 

(Magyar Salon, 1899/31. /június/ 639-640. p.)