(–) Pest 1916. Krúdy Gyula könyvéről a
következőket írja „Az Újság”:
Heti tárcák, széljegyzetek
aktuális események margójára, amelyeknek azonban önálló és az alkalomnál, amelynek
érintése kitárta őket, maradandóbb életet ád, hogy
egy író lelke világít és hangja muzsikál bennük. Még
pedig egy nagyon érdekes lélek és egyéni hang, a Krúdy Gyuláé. Ebben az érintkezésben az alkalom az ihletés
rangját nyeri és a reflexió frissen, érdekesen és megkapóan szól akkor is, amikor
az, ami kicsendítette, már némán fekszik a sírban. A hangulat hatalmas ereje
van a Krúdy Gyula egészen sajátos
szavában és egészen rendkívüli a színeknek az a gazdagsága, amellyel a
sejtelembe és a titokba áthanyatló élet mozzanatait festi. A holdfény, a hóvilág, a csillagsugár a csodálatos, meglepő, muzsikás és
finom képeknek végtelen galériáját diktálja neki. Nem lehet egy dicsérő szó
nélkül elmenni amellett a szép és nobilis igyekezet mellett, amellyel a könyv
belső egyéniségével való harmóniának szinte áhítatos becsvágyában, a kiadó Tevan Adolf, békéscsabai
nyomdász, a kötetet kiállította. Valamikor az íróknak vidékről is okvetlenül a
fővárosba kellett jönniök, hogy érdemesen
jelenhessenek meg. Most egy értékében meg hitelesedett írónak egy speciálisan
pesti könyve egy vidéki kiadónál találja meg - még
pedig kifogástalan teljességben - ezt a megbecsültetést. Szeretjük úgy
magyarázni, hogy nem Budapest szegénységének a jelensége ez, hanem Békéscsaba
kulturális teljesítőképességének meggazdagodása.
(-nd.)
Megemlékezik a
könyvről A Nap, az alábbiakat írva:
Pesti tornyok
tetején álmos csókák ülnek, - háború van és 1916. - randevúra siető hölgyek
után fordítják fekete nyakukat a Ferenciek-terén. Aztán emlékezések Patikárius
kesergőjére, az énekesnő csaláningére, elefántcsont lapocskákra, melyekre De Caux Mimi két szemét festette Barabás. Sóhajok elmúlt Anna-bál
után, megrengések neveken, a Hölgyfutárban jelentek meg a báli névsorrovatban. De
vélemény is és kritika a nagy Béláról, aki bádogos volt Cinkotán
1916-ban. És lemondás és búcsú. Ez Krúdy
Gyula új könyve; meleg hangja a gyöngyház nyakú violának, melyet mindig
szívesen és könnyes szemmel hallgatunk és amely mind
tisztább és mélyebb. Szindbád tér mindig vissza, de
mindig pompásabb, tökéletesebb frakkban. Ezeket a beszélyeket régi farsangokról,
ezeket a véleményeket színésznőkről - élőkről, halottakról és haldoklókról - megindulással;
és gyönyörködve lehet olvasni, mint Krúdy
minden írását. Tevan kiadásában jelent meg az új
könyv.
(L[ukács]. Gy[ula].)
(Magyarország,
1917/42. /február 11./ 25. p.)