(–) Pest 1916. Krúdy Gyula könyvéről a következőket írja „Az Újság”:

Heti tárcák, széljegyzetek aktuális események margójára, amelyeknek azonban önálló és az alkalomnál, amelynek érintése kitárta őket, maradandóbb életet ád, hogy egy író lelke világít és hangja muzsikál bennük. Még pedig egy nagyon érdekes lélek és egyéni hang, a Krúdy Gyuláé. Ebben az érintkezésben az alkalom az ihletés rangját nyeri és a reflexió frissen, érdekesen és megkapóan szól akkor is, amikor az, ami kicsendítette, már némán fekszik a sírban. A hangulat hatalmas ereje van a Krúdy Gyula egészen sajátos szavában és egészen rendkívüli a színeknek az a gazdagsága, amellyel a sejtelembe és a titokba áthanyatló élet mozzanatait festi. A holdfény, a hóvilág, a csillagsugár a csodálatos, meglepő, muzsikás és finom képeknek végtelen galériáját diktálja neki. Nem lehet egy dicsérő szó nélkül elmenni amellett a szép és nobilis igyekezet mellett, amellyel a könyv belső egyéniségével való harmóniának szinte áhítatos becsvágyában, a kiadó Tevan Adolf, békéscsabai nyomdász, a kötetet kiállította. Valamikor az íróknak vidékről is okvetlenül a fővárosba kellett jönniök, hogy érdemesen jelenhessenek meg. Most egy értékében meg hitelesedett írónak egy speciálisan pesti könyve egy vidéki kiadónál találja meg - még pedig kifogástalan teljességben - ezt a megbecsültetést. Szeretjük úgy magyarázni, hogy nem Budapest szegénységének a jelensége ez, hanem Békéscsaba kulturális teljesítőképességének meggazdagodása.

(-nd.)

 

Megemlékezik a könyvről A Nap, az alábbiakat írva:

Pesti tornyok tetején álmos csókák ülnek, - háború van és 1916. - randevúra siető hölgyek után fordítják fekete nyakukat a Ferenciek-terén. Aztán emlékezések Patikárius kesergőjére, az énekesnő csaláningére, elefántcsont lapocskákra, melyekre De Caux Mimi két szemét festette Barabás. Sóhajok elmúlt Anna-bál után, megrengések neveken, a Hölgyfutárban jelentek meg a báli névsorrovatban. De vélemény is és kritika a nagy Béláról, aki bádogos volt Cinkotán 1916-ban. És lemondás és búcsú. Ez Krúdy Gyula új könyve; meleg hangja a gyöngyház nyakú violának, melyet mindig szívesen és könnyes szemmel hallgatunk és amely mind tisztább és mélyebb. Szindbád tér mindig vissza, de mindig pompásabb, tökéletesebb frakkban. Ezeket a beszélyeket régi farsangokról, ezeket a véleményeket színésznőkről - élőkről, halottakról és haldoklókról - megindulással; és gyönyörködve lehet olvasni, mint Krúdy minden írását. Tevan kiadásában jelent meg az új könyv.

(L[ukács]. Gy[ula].)

 

(Magyarország, 1917/42. /február 11./ 25. p.)