Az arany meg az asszony
Krúdy Gyula színjátéka az
Apollo-kabaréban
A tegnapi premieren előkelő és disztingvált közönség
töltötte meg az Apolló-kabaré nézőterét, az íróvilág
pedig szinte teljes számmal képviselve volt. Nevezetes irodalmi eseményt
hirdetett a kabarészín lapja: Krudy Gyula új színművének
bemutatóját. A nagynevű író nemes tartózkodással hosszú idő óta távol tartotta
magát a színpadtól. Úgy érezte, hogy finom vonalakkal megrajzolt alakjai torzzá
válnak, mondanivalói elhalványodnak, gazdag és színpompás képzelete szűk határok közé szorul a lámpák világosságában. A tegnapi este
és az a forró siker, amelynek lelkes zajában Krudy
ismét megjelent a színpadon, talán fordulópontot jelenthet abban a majdnem
ellenséges viszonyban, amely az írót és a színpadot, mindenesetre a közönség
kárára, eddig elválasztotta egymástól. Krudy tegnap
elementáris erővel hódította meg a színpadot, remélhető tehát, hogy a színpad
is vissza fogja hódítani magának Krudyt. A siker új
szárnyat fog adni kedvének s az Apollo-kabarénak
maradandó érdeme lesz, hogy a színpadán talált egymásra újra az író és a színház
múzsája.
Krudy színjátéka, Az arany meg az asszony, azt a gondolatot
hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony
szerelméről. Szín: egy felvidéki kereskedő háza a XV. században. A történet
hősei: egy marcona zsoldoskatona és egy szomorú ifjú
asszony. Kettőjük közé áll oda csábító varázsával a gazdagság hívságos fénye,
hogy vesztét okozza a katonának, aki botorul elfordul a szerelemre hívó szívtől,
mert megbabonázza az arany pogány csengése. Elbűvölő hangulatokat idéz fel Krudy mélyzengésű lírája és hévteljes
dikciója drámai magasságokba ragadja a hallgató szívét,
amelyet izgalmas perceken át összeszorítva tart, míg aztán halkan, csendesen újra
elereszti. Eszményi jelenség az asszony szerepében Németh Juliska. A
megjelenése sugárzó szépség, a játéka költői ihletettségből fakad és szavaiban leghívebb
tolmácsa az író szándékának. A zsoldos szerepét vendég
játszotta: Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház művésze. Szépen deklamálta Krudy tüzes szépségű tirádáit s a kalandor katona marcona
vadsága egyébként is kitűnően talál a művész temperamentumához. A kereskedő
szerepében Herczeg Jenő adott érdekes és
karakterisztikus alakítást. Magyari az egyik színész
alakját tette színessé igaz művészettel.
Emlékezetes, nagy sikere volt a színjátéknak. A viharosan
tapsoló közönség az írót is látni kívánta. Helyette Beregi köszönte meg a
tapsokat.
*
[…]
Meg kell még emlékezni Szabolcs Ernőről, aki különösen a Krudy-darab stílusos rendezésével excellált.
(Magyarország, 1918/231. /október 3./ 9. p.)