Ál-Petőfi, lehullt csillag fénye

—

Krúdy Gyula regénye a Magyarországban.

Július végén – augusztus elején – új regény közlését kezdi meg a Magyarország. Hagyományaihoz híven, amely, míg egyrészt a kiváló külföldi írókat szólaltatja meg magyar nyelven, másrészt széles kaput tár a magyar regényírás reprezentánsainak, Jack London, világhírű amerikai regényíró most befejeződött műve után ismét magyar írót visz olvasóközönségének asztalára.

Krúdy Gyula

írta a Magyarország új regényét. Krúdy Gyula nem szorul bemutatásra, állandóan kedvelt írója ő az egész magyar közönségnek, népszerűségében egyre növekvő, hatását egyre jobban elmélyítő. A Vörös postakocsi óta egészen a nemrég megjelent. „N. N.”-ig mily hosszú útja a szebbnél-szebb munkáknak, az élvezetesebbnél-élvezetesebb olvasmányoknak, gyönyörű termékenység, amely a termékeny magyar tehetségek között is ritkítja párját. Bizonyos, hogy Krúdy Gyula új regényét változatlan érdeklődéssel és élvezettel fogadják olvasóink.

Ál-Petőfi

a regény címe. A múlt század ötvenes éveiben, 1850-ben és 51-ben játszódik le a regény Magyarországon. Sajátos, romantikus, egyedülálló kör volt az. A szabadságharcát és szabadságát vesztett Magyarország fásult álomban hevert Európa földjén, béklyókba verve, az abszolutizmus kegyetlen térde alatt s a kalandorok és szélhámosok, az ábrándozók és futóbolondok, a néma költők és kardtalan hősök hazája lett. Ezeket a ma már kedves és mulatságos kalandorokat vonultatja fel új regényében

Krúdy Gyula

Ábrándos asszonyok, álmokat szövő leányok, ál-Petőfiek, grófok nemesi levél nélkül, költők poézis nélkül sürögnek-forognak ebben a regényben és gombolyítják le színes meséjét Krúdy Gyula nyelvének azon a varázslatos motolláján, amelyet mindnyájan szeretve szeretünk. Az

Ál-Petőfi

Pásztor Árpád elbeszélésének befejezése után folytatásokban fog megjelenni a Magyarország hasábjain.

 

(Magyarország, 1922/159. /július 16./ 9. p.)