Új könyvek
Krúdy Gyula új regénye. A világháború után született irodalomnak egyik érdekes
tulajdonsága, hogy egyre jobban elfordul a mai élettől és visszakívánkozik a
múltba. Egyre-másra jelennek meg történelmi regények
és színdarabok s a múltnak ez a visszasóhajtása nyilván nem az írók önkényéből
fakad, hanem az olvasók lelkiállapotát tükrözi vissza. A ma gondjaiba és
zűrzavarába belefáradt és belefásult ember a múltban keres vigasztalást, erőt
és valami törvényszerűséget, ami egészen kiveszett mostani esztendőink
háborgásából. Ha kalauzt keresünk, aki elmúlt és békésen álmodozó életünkbe
vezessen vissza, keresve sem találunk alkalmasabb vezetőt Krúdy Gyulánál. Ő az
a magyar mesélő, aki nyitott, szemmel is mindig a múltat látja s a jelenre mindig rá tud borítani olyan melankolikus színes
fátylat, amely egyszerre múlttá varázsolja életünket. Ő azok közé tartozik,
akik sohasem hiszik el, hogy elmúlt már az a régi világ, mikor kedvteléseiknek
éltek az emberek. És ő el tudja hitetni velünk, hogy a kémények még mindig
szíves őszinteséggel füstölögnek Magyarországon, hogy a szívek még nem fásultak
el. S ha már sehogyan sem tud kitérni a rohanó események elől, az ő bölcs
szomorúságával kijelenti, hogy mindig vannak utasok, akik lekésik a vonatot. Krúdy Gyula hősei ilyen vonatról
lekésett utasok. Nem lázonganak és nem kapaszkodnak az
elrohanó vonat után, hanem szomorú és szelíd mosolygással elnéznek a
messziségbe s mialatt a temetőre gondolnak és fejüket kissé mélyebben hajtják a
föld felé, álmaikra gondolnak, amelyek vigasztalnak és a múltba szaladó jelent
látják, amely mindig megszépül. Ezzel a melankóliával, ezzel a nehéz édes borral
van teli Krúdy Gyula most megjelent
új regénye, amely a legjobb Krúdy-regények közé tartozik. N. N. a címe és alája azt írta az író: Egy szerelem-gyermek. Nem történik ebben
a regényben talán semmi, de minden benne van. Egy gyerekkor, egy ifjúság, csupa
líra, sok furcsa és érdekes figura, zavartalanul csörgedező meleg muzsikás
nyelv, – Krúdy Gyula nagy tábora
szerető köszöntéssel fogadja az új könyvet, hogy elzárja szívének polcai közé.
[…]
Az itt említett három könyv az
Athenaeum kiadásában gondos és szép kiállításban jelent meg.
[…]
(Magyarország, 1922/41. /február 19./ 6. p.)