Új könyvek

 

Krúdy Gyula új regénye. A világháború után született irodalomnak egyik érdekes tulajdonsága, hogy egyre jobban elfordul a mai élettől és visszakívánkozik a múltba. Egyre-másra jelennek meg történelmi regények és színdarabok s a múltnak ez a visszasóhajtása nyilván nem az írók önkényéből fakad, hanem az olvasók lelkiállapotát tükrözi vissza. A ma gondjaiba és zűrzavarába belefáradt és belefásult ember a múltban keres vigasztalást, erőt és valami törvényszerűséget, ami egészen kiveszett mostani esztendőink háborgásából. Ha kalauzt keresünk, aki elmúlt és békésen álmodozó életünkbe vezessen vissza, keresve sem találunk alkalmasabb vezetőt Krúdy Gyulánál. Ő az a magyar mesélő, aki nyitott, szemmel is mindig a múltat látja s a jelenre mindig rá tud borítani olyan melankolikus színes fátylat, amely egyszerre múlttá varázsolja életünket. Ő azok közé tartozik, akik sohasem hiszik el, hogy elmúlt már az a régi világ, mikor kedvteléseiknek éltek az emberek. És ő el tudja hitetni velünk, hogy a kémények még mindig szíves őszinteséggel füstölögnek Magyarországon, hogy a szívek még nem fásultak el. S ha már sehogyan sem tud kitérni a rohanó események elől, az ő bölcs szomorúságával kijelenti, hogy mindig vannak utasok, akik lekésik a vonatot. Krúdy Gyula hősei ilyen vonatról lekésett utasok. Nem lázonganak és nem kapaszkodnak az elrohanó vonat után, hanem szomorú és szelíd mosolygással elnéznek a messziségbe s mialatt a temetőre gondolnak és fejüket kissé mélyebben hajtják a föld felé, álmaikra gondolnak, amelyek vigasztalnak és a múltba szaladó jelent látják, amely mindig megszépül. Ezzel a melankóliával, ezzel a nehéz édes borral van teli Krúdy Gyula most megjelent új regénye, amely a legjobb Krúdy-regények közé tartozik. N. N. a címe és alája azt írta az író: Egy szerelem-gyermek. Nem történik ebben a regényben talán semmi, de minden benne van. Egy gyerekkor, egy ifjúság, csupa líra, sok furcsa és érdekes figura, zavartalanul csörgedező meleg muzsikás nyelv, – Krúdy Gyula nagy tábora szerető köszöntéssel fogadja az új könyvet, hogy elzárja szívének polcai közé.

[…]

Az itt említett három könyv az Athenaeum kiadásában gondos és szép kiállításban jelent meg.

[…]

(Magyarország, 1922/41. /február 19./ 6. p.)