Élete és halála

 

A magyar irodalomnak súlyos gyászát jelenti, hogy Krúdy Gyula, a kiváló regényíró, ma reggel váratlanul meghalt, Óbudán, Templom ucca 15 szám alatt lévő lakásán.

Nyolc óra körül, ágyában érte a szívszélhüdés, amely pillanat alatt kioltotta életét. Két nap óta gyengélkedett Krúdy Gyula, de betegsége egyáltalán nem adott okot komoly aggodalomra. Tegnap még meghagyta feleségének, hogy reggel tíz órakor keltse fel, mert a kultuszminisztériumba akar menni. Mikor aztán a jelzett időben felesége bekopogtatott a szobájába, holtan tálalta férjét. Kezelőorvosának, Boér Kálmán dr.-nak megállapítása szerint szívszélhüdés ölte meg.

Krúdy Gyula 1878-ban született, Nyíregyházán, tehát 55 évet élt. Iskoláit Szatmáron, Podlinban és Bécsben végezte, majd Debrecenben lett újságíró. Innen csakhamar Nagyváradra, azután pedig 1897-ben Budapestre került, ahol előbb a Pesti Napló, majd rövid időre a Magyarország belső munkatársa lett, míg később lapköteléken kívül állva dolgozott. Közben mindenfelé jelentek meg már tárcái, novellái, regényei. Rendkívül termékeny, gazdag képzeletű elbeszélő volt, aki a félmúlt magyar élet mesteri rajzával és hangulatos képeivel tette ismertté és becsültté nevét, mind a közönség, mind a kritika előtt.

1914-től kezdve éveken át közölte a Magyarország hetenkint írott Pesti leveleit s később is, java regényei és novellái a Magyarország hasábjain keresztül kerültek az olvasóközönség elé.

Nyíri csend, Szindbád, A vörös postakocsi, A podolini kísértet, A pajkos Gaálék, a Hét Bagoly, az N. N. és a Tegnapok ködlovagjai című könyvei az új magyar irodalom legnemesebb értékei közé emelték Krúdy Gyulát, akit nemrég a Baumgarten-díjjal és a Rothermere-díjjal is kitüntettek. Összes műveinek, száma 70-80 kötetre rúg, közöttük néhány remekbe készült ifjúsági regény is akad.

Krúdy mint ember is a legszeretetreméltóbb egyéniség volt. Váratlan halála általános részvétet keltett mindenfelé. Feleségén, született Várady-Rózsa Zsuzsannán kívül négy gyermeke - Ilonka, Mici, Gyula és Zsuzsika – gyászolja.

A magyar irodalom és ujságírás nagy halottjának temetése felől még nem történt intézkedés.

 

(Magyarország, 1933/108. /május 13./ 5. p.)