Eltemették Krúdy Gyulát
A sírnál baloldalt
állnak az elhunyt író hozzátartozói,
jobbról nyíregyházi Sáray Elemér cigányzenekarával a
»Lehullott a rezgő nyárfa« című dalt játssza
Eltemették Krúdy Gyulát
(A Magyarország tudósítójától.) Vasárnap délben egy órakor temették el a kerepesi temető halottas csarnokából a magyar irodalom nagy
halottját, Krúdy Gyulát.
Végtisztességén megjelentek barátai; írók és az újságírók, szülővárosának,
Nyíregyházának küldöttei. Megjelent a temetésen nyíregyházai Sárai Elemér cigányprímás is a
bandájával, hogy eljátssza Krúdy Gyula kedves magyar dalait. Az egyházi
szertartás után Krúdy Gyula
Jókai-lepellel borított koporsóját a halottasház szomszédságában levő
díszsírhelyhez vitték, ott Lázár Miklós
mondott először búcsúztatót az újságíró-intézmények nevében.
– Az a gyertya, - mondotta Lázár Miklós –
amely utolsó éjszakáján világított Krúdy
Gyulának, szimbólum. Ő is gyertya volt, önmagát emésztette, míg másoknak
világított.
Lázár nagyhatású gyászbeszéde után Szohor Pál, Nyíregyháza
főjegyzője tolmácsolta a szülőváros gyászát, majd Supka Géza dr., az Írók
Gazdasági, Egyesülete nevében mondott búcsúztatót. Kárpáti Aurél Az Est-lapok
szerkesztősége nevében beszélt.
– A csodálatos álomlátó, a gazdag képzeletű költő, az
édes szavak »bájoló hegedűse«, a leghűbb barát és legfelejthetetlenebb
melegszívű ember halott. A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott és
amelynek ködfátyolképei örökre megigézték, kifogyhatatlan
gazdagságú volt.
Zsolt Béla, Thury
Lajos, Egyed Zoltán mondott még
búcsúztatót, majd Sárai Elemér
bandája eljátszotta Krúdy kedves
nótáját, a »Lehullott a rezgőnyárfa
ezüstszínű levele« című dalt. A cigánymuzsika szólt, míg nehéz rögök
hulltak a sírba bocsátott koporsóra.
(Magyarország, 1933/110. /május 16./ 7. p.)