Eltemették Krúdy Gyulát

A sírnál baloldalt állnak az elhunyt író hozzátartozói,
jobbról nyíregyházi Sáray Elemér cigányzenekarával a »Lehullott a rezgő nyárfa« című dalt játssza


Eltemették Krúdy Gyulát

(A Magyarország tudósítójától.) Vasárnap délben egy órakor temették el a kerepesi temető halottas csarnokából a magyar irodalom nagy halottját, Krúdy Gyulát. Végtisztességén megjelentek barátai; írók és az újságírók, szülővárosának, Nyíregyházának küldöttei. Megjelent a temetésen nyíregyházai Sárai Elemér cigányprímás is a bandájával, hogy eljátssza Krúdy Gyula kedves magyar dalait. Az egyházi szertartás után Krúdy Gyula Jókai-lepellel borított koporsóját a halottasház szomszédságában levő díszsírhelyhez vitték, ott Lázár Miklós mondott először búcsúztatót az újságíró-intézmények nevében.

– Az a gyertya, - mondotta Lázár Miklós – amely utolsó éjszakáján világított Krúdy Gyulának, szimbólum. Ő is gyertya volt, önmagát emésztette, míg másoknak világított.

Lázár nagyhatású gyászbeszéde után Szohor Pál, Nyíregyháza főjegyzője tolmácsolta a szülőváros gyászát, majd Supka Géza dr., az Írók Gazdasági, Egyesülete nevében mondott búcsúztatót. Kárpáti Aurél Az Est-lapok szerkesztősége nevében beszélt.

– A csodálatos álomlátó, a gazdag képzeletű költő, az édes szavak »bájoló hegedűse«, a leghűbb barát és legfelejthetetlenebb melegszívű ember halott. A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott és amelynek ködfátyolképei örökre megigézték, kifogyhatatlan gazdagságú volt.

Zsolt Béla, Thury Lajos, Egyed Zoltán mondott még búcsúztatót, majd Sárai Elemér bandája eljátszotta Krúdy kedves nótáját, a »Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele« című dalt. A cigánymuzsika szólt, míg nehéz rögök hulltak a sírba bocsátott koporsóra.

 

(Magyarország, 1933/110. /május 16./ 7. p.)