A MAGYAR SASFIÓK

Krúdy Gyula könyve Kossuth Ferencről

Krudy Gyula utódai most bocsátották közre a nagy magyar prózaíró eddig könyvalakban még meg nem jelent művét a »magyar sasfiók«-ról, Kossuth Ferencről. Kossuth Ferenc 1841-ben született Pesten, nyolcéves korában »bujdosóvá« lett, míg Haynau el nem fogatta, de 1850-ben kiengedték szüleihez, Kintahiába. Kossuth Ferenc tanulmányokat folytatott a párisi politechnikumon s mint mérnök kereste kenyerét Olaszországban. A cesenai bányatársaság vezérigazgatója lett, de a bánya tönkrement s új állás után kellett néznie. Kitűnő képességeire vall, hogy megbízást kapott a nílusi acélhidak terveire és építésére s mun­kássága révén európai hírnévre és tekintélyre tett szert. Előkelő hölgyet vett feleségül s mint  Krúdy Gyula is megállapítja, tökéletes nyugateurópai polgár lett belőle.

 

A nyugateurópai polgár

 

A nagy emberek leszármazottai több­nyire dekadens jelenségek, gondoljunk csak Petőfi Zoltánra. Kossuth Ferenc mit sem örökölt atyja politikai zseni­jéből, halálig tartó »lángolásából«, de rendes és az átlagból kiemelkedő pol­gár lett belőle. Atyja a »forradalmi Európának« nagyszerű magyar meg­testesítője volt, Ferenc fia azonban in­kább a forradalmak utáni korszakot fejezi ki, midőn a hősi nemzedékek tűnése után a lassú építésre alkalmas »második« és »harmadik« vonal lép előtérbe s tesz hasznos szolgálatot a megpróbált Európának. Kossuth Ferenc jó fia és hű tanítványa volt édesapjának, de egészen más volt a belső alkata és berendezése, semhogy hagyományának igazi követője lehetett vol­na. Kossuth Lajosból úgy szakadtak ki a magyar igék, mint a tűzhányóból a láva, emberi létének s magyarságá­nak legmélyebb élményeit ontotta, Fe­renc fia azonban akként viselte atyjá­nak igéit, mint a díszmagyart. Sok jó­indulattal és nemes méltósággal, de azt lehetett érezni, hogy ez az úri­ember csak »ünneplőként« hordozza az atyai örökséget s igazánban akkor érzi jól magát, midőn otthon kényelmes »civilbe« öltözik.

A hazatérő »sasfiókot« édesapjának nimbusza éltette. A Kossuth-név ön­maga elegendő volt ahhoz, hogy szere­pet nyerjen s a közvélemény jelenté­keny részében hívekre találjon. A pálya készen állott, Kossuth Ferenc akár száguldhatott volna rajta, ő azon­ban kényelmesen sétálgatott, mint a kellő belső egyensúllyal rendelkező s nyugateurópai modorú úriemberekhez illik. I. Ferenc József lovagiasan fogadta a nagy száműzött hazatért fiát. A kormány nem akadályozta meg, hogy egykettőre magyar állampolgársághoz jusson. De hajlíthatatlan függetlenségi elemek megpróbálkoztak azzal, hogy a király ellen ugrasszák. Kossuth Ferenc úgy tett pontot az efféle kísérleteik vé­gére, hogy egyik ellenzéki lakomán a királyra emelte poharát. Nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar sasfiók »gonvernamentális« politikus és hiába várnak rebelliót tőle.

 

(Magyarország, 1944/66. /március 22./ 3. p.)