A MAGYAR SASFIÓK
Krúdy
Gyula könyve Kossuth Ferencről
Krudy Gyula utódai most bocsátották közre a nagy magyar prózaíró eddig könyvalakban még meg nem jelent művét a »magyar sasfiók«-ról, Kossuth Ferencről. Kossuth Ferenc 1841-ben
született Pesten, nyolcéves korában »bujdosóvá« lett, míg Haynau el nem
fogatta, de 1850-ben kiengedték szüleihez, Kintahiába.
Kossuth Ferenc tanulmányokat folytatott a párisi politechnikumon s mint mérnök
kereste kenyerét Olaszországban. A cesenai
bányatársaság vezérigazgatója lett, de a bánya tönkrement s új állás után
kellett néznie. Kitűnő képességeire vall, hogy megbízást kapott a nílusi
acélhidak terveire és építésére s munkássága révén európai hírnévre és
tekintélyre tett szert. Előkelő hölgyet vett feleségül s mint Krúdy Gyula is megállapítja, tökéletes nyugateurópai polgár lett belőle.
A
nyugateurópai
polgár
A nagy emberek
leszármazottai többnyire dekadens jelenségek, gondoljunk csak Petőfi Zoltánra. Kossuth Ferenc mit sem
örökölt atyja politikai zsenijéből, halálig tartó »lángolásából«, de rendes és
az átlagból kiemelkedő polgár lett belőle. Atyja a »forradalmi Európának«
nagyszerű magyar megtestesítője volt, Ferenc fia azonban inkább a forradalmak
utáni korszakot fejezi ki, midőn a hősi nemzedékek tűnése után a lassú építésre
alkalmas »második« és »harmadik« vonal lép előtérbe s tesz hasznos szolgálatot
a megpróbált Európának. Kossuth Ferenc jó fia és hű tanítványa volt
édesapjának, de egészen más volt a belső alkata és berendezése, semhogy
hagyományának igazi követője lehetett volna. Kossuth Lajosból úgy szakadtak ki a magyar igék, mint a tűzhányóból a
láva, emberi létének s magyarságának legmélyebb élményeit ontotta, Ferenc fia
azonban akként viselte atyjának igéit, mint a díszmagyart. Sok jóindulattal
és nemes méltósággal, de azt lehetett érezni, hogy ez az úriember csak
»ünneplőként« hordozza az atyai örökséget s igazánban
akkor érzi jól magát, midőn otthon kényelmes »civilbe« öltözik.
A hazatérő »sasfiókot«
édesapjának nimbusza éltette. A Kossuth-név önmaga elegendő volt ahhoz, hogy
szerepet nyerjen s a közvélemény jelentékeny részében hívekre találjon. A
pálya készen állott, Kossuth Ferenc akár száguldhatott volna rajta, ő azonban
kényelmesen sétálgatott, mint a kellő belső egyensúllyal rendelkező s nyugateurópai modorú úriemberekhez illik. I. Ferenc József
lovagiasan fogadta a nagy száműzött hazatért fiát. A kormány nem akadályozta
meg, hogy egykettőre magyar állampolgársághoz jusson. De hajlíthatatlan
függetlenségi elemek megpróbálkoztak azzal, hogy a király ellen ugrasszák.
Kossuth Ferenc úgy tett pontot az efféle kísérleteik végére, hogy egyik ellenzéki lakomán a királyra emelte
poharát. Nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar sasfiók »gonvernamentális«
politikus és hiába várnak rebelliót tőle.
(Magyarország,
1944/66. /március 22./ 3. p.)