Mohács
vagy két árva gyermek vergődése
Krúdy Gyula új regénye a Magyarságban
Kérdést
intéztünk Krúdy Gyulához, új regénye
megkezdése előtt, – amely regényét a Magyarság
szerkesztőjének felkérésére írt, hogy kit jelent az a két árva gyermek, akinek vergődését
Mohács című új regényében témául
vette. S Krúdy Gyula a következőket válaszolta munkatársunk kérdésére:
– A két árva
gyermek, akinek vergődése a magyarságot minden időben érdekelni fogja, – nem
csak a négyszáz éves évfordulókor: senki más, mint II. Lajos király,
Magyarország és Csehország királya, valamint a felesége Mária hercegnő, akit
némely történetírók tévesen Osztrák Máriának is neveznek.
– Ez a két
gyermek, akikre már tizenhat esztendős korukban rászakadt két országnak a
kormányzása, királysága, védelmezése és elveszítése: volt a legárvább lény
Európában, aki valaha királyi koronát viselt a fején.
– Lajos
királynap születésekor meghalt az édesanyja ama szörnyű betegségben, amely
akkor éri utól az anyákat, amikor új életet adnak. Gyermekágyi láznak hívják
ezt a betegséget és akkoriban az orvosok még nem tudtak tenni ellene semmit.
– Lajos
tehát édesanya nélkül nőtt fel.
– Apja, II.
Ulászló király ugyancsak hatodik életévében itt hagyta a földön a
gyermekkirályt.
– Lajos
olyan egyedül maradt két országában, mint bármely szegény árvagyerek. Idegenek
nevelték, idegenek gondoskodtak arról, hogy II. Lajos királyunkból férfi soha
se válhassék. Legfeljebb tán a mohácsi csatatéren…
– Felesége
Mária hercegnő ugyancsak apátlan, anyátlan árva volt kora gyermekségétől fogva.
A nagyanyja udvarában nevelkedett, amíg az élt. Aztán a gyermekkorában
eljegyzett vőlegényénél, a gyermek Lajosnál keresett támogatást.
–
Elképzelhető, hogy ez a két árva, mindenkitől elhagyatott gyermek (az egyik, a
férfi 16-ik életévében, a királyné17-ikben) mily hallatlan vergődéseken,
küzdelmeken, gyötrelmeken át élte a maga mindennapi szegényes életét, amikor
még néha ebédelnivalójuk sem volt, délen a török gyújtogatta a határt, az
ország belsejében a magyar urak viaskodtak egymással ...
– A történelemírók megírták a száraz tényeket
II. Lajos magyar király és Mária királyné életéből: én az érző ember, a
lélekbenézegető író szemén át vizsgáltam mindazokat a történelmi könyveket,
feljegyzéseket,
amelyek a magyar Mohácsára vonatkoznak.
– Hogy
olvasmányaim mindenben kielégíthessenek: megtanultam ismét latinul, de most már nem a jézustársaságbeli páterektől, sem a
piarista atyáktól, de még csak a nyíregyházi Kossuth-főgimnázium tanáraitól
sem: hanem magamtól, szótárból, hogy a régi okiratokat eredetiben megérthessem.
A regényem történelmi hitelességéhez tehát szó sem férhet.
– Ha a
képzelemnek is volt játéka itt-ott a regény menetében: azt valóban nem lehet
bűnéül felhozni egy írónak, aki hosszú hónapokon át elmerült egy korszaknak a
tanulmányozásába. A regényhez való adatokat már tavaly kezdtem összeszedni.
Kora tavaszkor kezdtem írni a regényt és pontosan szeptember 10-én, a mohácsi csata igazi évfordulónapján fejeztem
be.
Most már a Magyarság olvasói elé kerül búskomoly
regénye egy régi magyarságnak, vergődése egy régi szerencsétlen magyar királyi
párnak...
– Ki tudja,
okulunk-e belőle?
Eddig tart
Krúdy Gyula nyilatkozata, amelyet új regényéről mondott, amelyet ma nyújtott át
a Magyarság szerkesztőjének. A regény
közlését szerdán megkezdjük.
(Magyarság, 1926/206. /szeptember 12./ 10. p.)