Mohács
vagy két árva gyermek vergődése

Krúdy Gyula új regénye a Magyarságban

Kérdést intéztünk Krúdy Gyulához, új regénye megkezdése előtt, – amely regényét a Magyarság szerkesztőjének felkérésére írt, hogy kit jelent az a két árva gyermek, akinek vergődését Mohács című új regényében témául vette. S Krúdy Gyula a következőket válaszolta munkatársunk kérdésére:

– A két árva gyermek, akinek vergődése a magyarságot minden időben érdekelni fogja, – nem csak a négyszáz éves évfordulókor: senki más, mint II. Lajos király, Magyarország és Csehország királya, valamint a felesége Mária hercegnő, akit némely történetírók tévesen Osztrák Máriának is neveznek.

– Ez a két gyermek, akikre már tizenhat esztendős korukban rászakadt két országnak a kormányzása, királysága, védelmezése és elveszítése: volt a legárvább lény Európában, aki valaha királyi koronát viselt a fején.

– Lajos királynap születésekor meghalt az édesanyja ama szörnyű betegségben, amely akkor éri utól az anyákat, amikor új életet adnak. Gyermekágyi láznak hívják ezt a betegséget és akkoriban az orvosok még nem tudtak tenni ellene semmit.

– Lajos tehát édesanya nélkül nőtt fel.

– Apja, II. Ulászló király ugyancsak hatodik életévében itt hagyta a földön a gyermekkirályt.

– Lajos olyan egyedül maradt két országában, mint bármely szegény árvagyerek. Idegenek nevelték, idegenek gondoskodtak arról, hogy II. Lajos királyunkból férfi soha se válhassék. Legfeljebb tán a mohácsi csatatéren…

– Felesége Mária hercegnő ugyancsak apátlan, anyátlan árva volt kora gyermekségétől fogva. A nagyanyja udvarában nevelkedett, amíg az élt. Aztán a gyermekkorában eljegyzett vőlegényénél, a gyermek Lajosnál keresett támogatást.

– Elképzelhető, hogy ez a két árva, mindenkitől elhagyatott gyermek (az egyik, a férfi 16-ik életévében, a királyné17-ikben) mily hallatlan vergődéseken, küzdelmeken, gyötrelmeken át élte a maga mindennapi szegényes életét, amikor még néha ebédelnivalójuk sem volt, délen a török gyújtogatta a határt, az ország belsejében a magyar urak viaskodtak egymással ...

– A történelemírók megírták a száraz tényeket II. Lajos magyar király és Mária királyné életéből: én az érző ember, a lélekbenézegető író szemén át vizsgáltam mindazokat a történelmi könyveket, feljegyzéseket, amelyek a magyar Mohácsára vonatkoznak.

– Hogy olvasmányaim mindenben kielégíthessenek: megtanultam ismét latinul, de most már nem a jézustársaságbeli páterektől, sem a piarista atyáktól, de még csak a nyíregyházi Kossuth-főgimnázium tanáraitól sem: hanem magamtól, szótárból, hogy a régi okiratokat eredetiben megérthessem. A regényem történelmi hitelességéhez tehát szó sem férhet.

– Ha a képzelemnek is volt játéka itt-ott a regény menetében: azt valóban nem lehet bűnéül felhozni egy írónak, aki hosszú hónapokon át elmerült egy korszaknak a tanulmányozásába. A regényhez való adatokat már tavaly kezdtem összeszedni. Kora tavaszkor kezdtem írni a regényt és pontosan szeptember 10-én, a mohácsi csata igazi évfordulónapján fejeztem be.

Most már a Magyarság olvasói elé kerül búskomoly regénye egy régi magyarságnak, vergődése egy régi szerencsétlen magyar királyi párnak...

– Ki tudja, okulunk-e belőle?

Eddig tart Krúdy Gyula nyilatkozata, amelyet új regényéről mondott, amelyet ma nyújtott át a Magyarság szerkesztőjének. A regény közlését szerdán megkezdjük.

 

(Magyarság, 1926/206. /szeptember 12./ 10. p.)