Szerkesztői üzenetek

 

Vörös postakocsi. A publikum, az úgynevezett magyar olvasó kö­zönség, most fedezi fel Krudy Gyulát, ezt a nagyszerű tehetséget, aki­ről az írók és hozzáértők tíz év óta tudják, hogy milyen igazi zseni. Új regényt írt, a címe: A vörös postakocsi és mi úgy látjuk, hogy ezzel a művével egyszerre lett híres, népszerű és keresett regényíró. Bol­dogság konstatálni, hogy ebben a szegény és deprimált országban las­san már ébredezni kezd az érdeklődés az igazi irodalom iránt, hogy a nagy és kivételes talentumot, aki tíz évig elhagyatva, szegényen, mel­lőzve ült kávéházi kis asztalánál, szomorúan egy üveg világos sör mel­lett, egy gyönyörű napon megértik és felfedezik, rajongói lesznek és ami fő, pénzt kap a kiadóktól. Krudy Gyulával most ez történik és úgy érezzük, hogy ezzel nincs is vége a dolognak, ez csak kezdete egy nagy irodalmi karriernek. Krudy még egészen fiatal ember, most múlt harmincötéves.

 

(Pesti Futár, 1913/277. /augusztus 4./ 13. p.)