Szerkesztői üzenetek
Vörös postakocsi. A publikum, az úgynevezett magyar olvasó közönség, most fedezi fel Krudy Gyulát, ezt a
nagyszerű tehetséget, akiről az írók és hozzáértők tíz év óta tudják, hogy
milyen igazi zseni. Új regényt írt, a címe: A vörös postakocsi és mi úgy
látjuk, hogy ezzel a művével egyszerre lett híres, népszerű és keresett
regényíró. Boldogság konstatálni, hogy ebben a szegény és deprimált országban
lassan már ébredezni kezd az érdeklődés az igazi irodalom iránt, hogy a nagy
és kivételes talentumot, aki tíz évig elhagyatva, szegényen, mellőzve ült
kávéházi kis asztalánál, szomorúan egy üveg világos sör mellett, egy gyönyörű
napon megértik és felfedezik, rajongói lesznek és ami
fő, pénzt kap a kiadóktól. Krudy Gyulával most ez történik és úgy érezzük, hogy ezzel nincs is vége a
dolognak, ez csak kezdete egy nagy irodalmi karriernek. Krudy
még egészen fiatal ember, most múlt harmincötéves.
(Pesti Futár, 1913/277. /augusztus 4./ 13. p.)