Krúdy Gyula emlékezetére

»Ők voltak az írók — a régiek — manapság semmit sem tudunk« — írja csöndes rezignációval az »Aranykéz utcai szép napok« előhangjában ő, a magyar írók egyik legnagyobbika. Egy letűnt világ, a századelejei Magyarország hű krónikása Krúdy, a hangulatok, az ízek és a színek, a szerelem, az öröm és a bánat finomtollú ábrázolója. Írói és újságírói pályáját korán, még az iskola padjaiban kezdte: első tudósításait, híreit már 13 éves korában írta és még nem érettségizett, amikor megjelentek novellái egy hetilapban. Nemcsak a magyar nyelv utolérhetetlen művésze, hanem példátlan munkabírású, szorgalmú író is: száznegyvennégy kötet könyvet írt, háromezer novellát és olyan regényt, amelyet folytatásokban közöltek a lapok. (Nem volt színpadi író. Egy-két művét dramatizálták; az Arany meg az asszony című egyfelvonásos opera is Krúdy-mesén alapul.)

Most, október 21-én lenne nyolcvan esztendős — és már 25 éve halott. Művei mind gyakrabban és mind nagyobb példányban kerülnek az olvasó kezeibe, ezzel is jelezve, hogy Krúdy maradandót, szívünkhöz közelállót alkotott.

(Pesti Műsor, 1958/42. /október 17-23./ 17. p.)