— Bemutató
az Apolló-Kabaréban. —
A „Zoltánka” óta, amely a Magyar Színházban került színre, Krudy Gyula távol maradt a színpadtól. Krudy a művészi meggyőződéseiben szűz ember; kedvét szegte,
hogy a színházban a felületes szórakoztatás ipara helyet talál, a nemes
meggyőződést azonban nem honorálja az érdekfeszítéshez szokott néző.
Most
mégis előlépett a hallgatásból a kitűnő költő. Megpróbálta: hátha mégis? És az
alig bizakodó kérdésre a meghatott lelkes publikum hangos igennel felelt.
„Az arany meg az asszony” igen erős színházi sikert aratott, másfelől
viszont szép, értékes és előkelő munka. Krudy hosszú
hallgatásának és gyakran megmutatkozó színházharagjának nem volt igaza.
Ő és a néző is meg tudják találni egymást. Ez a darab nemcsak
költészetnek finom, férfias és harsányan csengő, hanem színpadi műnek is
kitűnő építkezés. Teljes figyelem kísérte szép szavait mindvégig
és tömör, hosszú, igen heves taps jutalmazta. A szerzőt is hívták, de
ő nem jelent meg, helyette Beregi Oszkár mondott köszönetet. Beregi
játssza ugyanis, mint vendég, a darab főszerepét. Férfias, erős, imponáló és
a mesterségét ezúttal is virtuóz módon kezeli.
[...]
(Pesti Napló, 1918/230.
/október 2./ 8. p.)