Eltemették Krúdy Gyulát
(Saját tudósítónktól.) A magyar irodalom nagy halottját, Krúdy Gyulát vasárnap délben egy órakor temették el a kerepesi temető halottas csarnokából. A végtisztességen nagy
tömegben jelentek meg az elhunyt nagy író barátai, az írók és újságírók, a
hálás olvasók, a szülőváros, Nyíregyháza küldöttei. Ott volt a temetésen Sárai Elemér nyíregyházi cigányprímás is
bandájával, hogy eljátssza Krúdy Gyula kedvenc magyar nótáját. Az egyházi
szertartás után a Jókai-lepellel borított koporsót a halottasház
szomszédságában lévő díszsírhelyhez vitték, ahol Lázár Miklós mondott búcsúbeszédet az újságíró intézmények nevében,
hangoztatva, hogy Krúdy Gyula egyetlen álma sem megy veszendőbe, nemzedékek
múlhatnak el és jönnek új nemzedékek, hogy újra álmodják Krúdy álmait, ami azok
beteljesednek. Krúdy 35 éves irodalmi munkásságával nyomokat hagyott a magyar
idő homokjában; ezeket a nyomokat a magyar élet óceánjának hajósai száz év
múlva is meglátják majd. Krúdyt ahhoz a gyertyához hasonlította Lázár Miklós,
amely az utolsó éjszakán világított Krúdy Gyulának. Ő is gyertya volt, önmagát
emésztette, amíg másoknak világított.
Ezután Szohor Pál, Nyíregyháza főjegyzője tolmácsolta a szülőváros
gyászát majd Supka Géza az Írók
Gazdasági Egyesületének nevében mondott búcsúztatót. Kárpáti Aurél Az Est-lapok
szerkesztősége nevében beszélt.
– A csodálatos álomlátó, – mondotta – a gazdag képzeletű
költő, az édes szavak bájoló hegedűse, a leghűbb barát és legfelejthetetlenebb
melegszívű ember halott. A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott és
amelynek ködfátyolképei örökre megigézték, kifogyhatatlan gazdagságú volt.
Zsolt Béla, Turi Lajos
és Egyed Zoltán mondott még
búcsúztatót, majd Sárai Elemér
bandája eljátszotta Krúdy kedves nótáját: Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű
levele... A cigánymuzsika hangjainál hullottak a rögök a sírba bocsátott
koporsóra.
Krúdy
Gyula temetése. A gyászkocsi után az író testvére édes-
anyját kíséri, mögöttük Krúdy három gyermeke megy
(Pesti
Napló, 1933/110. /május 16./ 7. p.)