Eltemették Krúdy Gyulát

 

(Saját tudósítónktól.) A magyar irodalom nagy halottját, Krúdy Gyulát vasárnap délben egy órakor temették el a kerepesi temető halottas csarnokából. A végtisztességen nagy tömegben jelentek meg az elhunyt nagy író barátai, az írók és újságírók, a hálás olvasók, a szülőváros, Nyíregyháza küldöttei. Ott volt a temetésen Sárai Elemér nyíregyházi cigányprímás is bandájával, hogy eljátssza Krúdy Gyula kedvenc magyar nótáját. Az egyházi szertartás után a Jókai-lepellel borított koporsót a halottasház szomszédságában lévő díszsírhelyhez vitték, ahol Lázár Miklós mondott búcsúbeszédet az újságíró intézmények nevében, hangoztatva, hogy Krúdy Gyula egyetlen álma sem megy veszendőbe, nemzedékek múlhatnak el és jönnek új nemzedékek, hogy újra álmodják Krúdy álmait, ami azok beteljesednek. Krúdy 35 éves irodalmi munkásságával nyomokat hagyott a magyar idő homokjában; ezeket a nyomokat a magyar élet óceánjának hajósai száz év múlva is meglátják majd. Krúdyt ahhoz a gyertyához hasonlította Lázár Miklós, amely az utolsó éjszakán világított Krúdy Gyulának. Ő is gyertya volt, önmagát emésztette, amíg másoknak világított.

Ezután Szohor Pál, Nyíregyháza főjegyzője tolmácsolta a szülőváros gyászát majd Supka Géza az Írók Gazdasági Egyesületének nevében mondott búcsúztatót. Kárpáti Aurél Az Est-lapok szerkesztősége nevében beszélt.

– A csodálatos álomlátó, – mondotta – a gazdag képzeletű költő, az édes szavak bájoló hegedűse, a leghűbb barát és legfelejthetetlenebb melegszívű ember halott. A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott és amelynek ködfátyolképei örökre megigézték, kifogyhatatlan gazdagságú volt.

Zsolt Béla, Turi Lajos és Egyed Zoltán mondott még búcsúztatót, majd Sárai Elemér bandája eljátszotta Krúdy kedves nótáját: Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele... A cigánymuzsika hangjainál hullottak a rögök a sírba bocsátott koporsóra.

 

AnonPN33_110_Pic1

Krúdy Gyula temetése. A gyászkocsi után az író testvére édes-
anyját kíséri, mögöttük Krúdy három gyermeke megy

 

(Pesti Napló, 1933/110. /május 16./ 7. p.)