Szívfacsaró volt
Krudy Gyula vasárnapi cigányzenés temetése
– A Reggeli Újság
tudósítójától. –
Egyszerű kétlovas halottaskocsi vitte vasárnap délelőtt
utolsó útjára Krúdy Gyulát, a nagy magyar álmodót a
kerepesi-úti temető díszsírhelyére. A Jókai-lepellel letakart koporsó mellett
cigányzenekar búcsúztatta «Szindbádot, a tengerészt»,
aki a magyar írónak kijáró keserves küzdelem közben oly tragikus
hirtelenséggel halt meg. A Magyar
Újságíró Egyesület nevében
Lázár Miklós képviselő búcsúztatta az
irodalom nagynevű halottját.
Tetemre hívom ide azt a társadalmat és azt a hivatalos irodalmat,
amely eltűrte –
mondotta Lázár Miklós
–, hogy
egy kis, vidéki, földszintes ház egyszerű szobájában, a kikapcsolt villanyt
helyettesítő gyertyaszál pislogó fénye
mellett dobbanjon utolsót ennek a nagy
magyar írófejedelemnek a szíve.
Szülőföldje nevében dr. Szohor nyíregyházai tanácsjegyző, majd dr. Supka Géza az Írók Gazdasági Egyesülete, Kárpáthy Aurél pedig az Est-lapok
nevében vett búcsút az elköltözöttől. Zsolt Béla, Thury Lajos és Egyed Zoltán
mondottak még beszédet. Azután lassan leeresztették a koporsót a sírba. Közben beborult az
ég,
villámlás és mennydörgés szalvéje között
temették el Krudy Gyulát
abba a magyar
földbe, amelynek kevés nagyobb művésze
volt nála.
A nem túlságosan nagyszámú
gyászoló közönség között néhány újságírót, egy pár régi jó barátot láttunk a
sír mellett, az írók közül is
csak néhányan jöttek el, hogy
megadják a végtisztességet a «Vörös Postakocsi» finom költőjének, amikor
megtért az anyaföldbe.
Szívfacsaró temetés volt. Egy magyar író temetése, anno 1933.
(Reggeli Újság, 1933/20. /május 15./ 2. p.)