Zoltánka, a magyar Sasfiók.

 

Nagy bátorság kellett ennek a darabnak a megírásához. A téma, a magyar sasfióknak, Petőfi Sándor fiának tragikus életsorsa, a leghatásosabb, de a legnehezebben színpadra vihető színdarab témák közé tartozik. És Krudy Gyula megbirkózott a kemény feladattal.

Sindbad romantikus kalandjainak és „A vörös postakocsi” történetének megírója, Zoltánka szomorú történetét eredetileg nem akarta színpadra vinni.

Zoltánka sápadt, lázas és beteg legény, akit tönkre tesz, agyonszorít a nagy név, mely örökségül maradt rá s akit, mint a legnagyobb magyar költő egyetlen fiát agyonbálványoznak.

Júlia, a Petőfi felesége, a szép, hiu és okos asszony, akitől a világ azt követeli, hogy a nagy költőhöz méltóan, szívében örök gyásszal élje le hátralevő napjait és aki olyan nagyon szereti a táncot, a vigalmat, a szép ruhát, az életet.

Attól a pillanattól, hogy meglátjuk Júliát, ki a halállal, múlttal és az örökkévalósággal kacérkodik, de valójában leírhatatlan mohósággal éli az életet, egészen Zoltánka haláláig akaratnélküli rabjai vagyunk Krudy darabjának...

Abban a pillanatban, hogy a beteg, köhögős mellű Zoltánka belép gyönyörű édes anyjának szobájába, valami bűvös, édes ellágyulás vesz erőt rajtunk, mely aztán végigkísér az egész darabon.

Van aztán a darabban néhány különösen nagy jelenet, melyet a színészek bravúrosan játszanak meg így, Zoltánka (Törzs) búcsúja bálba készülő anyjától, a színészek mulatozása, az erdei jelenet és az utolsó felvonás haldokló jelenete.

Törzs művészetéről külön fejezetet kellene írni. A szerző igen sokat köszönhet neki, s a többi szereplőknek is, akik közül Aczél Ilona igen jó Júlia volt.

Krudy Gyula népszerűségére jellemző az a kis epizód, mely a főpróbán történt. A második és harmadik felvonás között megjelent Krudy a nézőtéren, de alig hogy felismerték, olyan tomboló tapsvihar keletkezett, hogy sietve felmenekült a színpadra.

 

---

 

 

(Színházi Élet, 1913/38. /november 16-23./ 10. és 25. p.)