Látogatás az Álomfejtőnél

Küldje be álmát a „Színházi Élet”-nek – Krúdy Gyula megfejti

 

Szent Margit szigetén, a bozontos, fülemile-hangú kert közepén, ahol József nádorispán udvarháza áll, felkerestem az Álomfejtőt. Az Álomfejtő őszülő hajú, sokat látó szemű, csendes-kedvű férfiú. Épen vidéki rokonait, két csinos úriasszonyt hallgatott meg különös álmukról. Az egyiknek álma szerint: gyermeke lesz rövidesen. A másik (álma szerint) valamely bánatot tesz el a szívébe.

– Mióta az Álmoskönyvem megjelent – mondja Krúdy Gyula – gyakran kapok leveleket vidékről, Pestről, amelyekben a legkülönbözőbb álmokra kérnek megfejtést. Ha érdekel az álom: válaszolok. Van néhány állandó levelezőm, aki sietve tudósit minden apró-cseprő álmáról. Ezek ritkán kapnak választ. Az álmok többsége épen olyan mindennapi, mint az emberek. A századik álom se olyan, aminek megfejtésével érdemes volna foglalkozni.

– Látogatói, mester ?

– Látogatókat nem fogadok. Tudom, mind babonásak mostanában Magyarországon az emberek. Ha látogatókat engednék magamhoz, akár nyomban elköltözhetnék abból a százesztendős bagolyvárból, amelyet évek előtt azért választottam, mert itt csendben és észrevétlenül élhetek.

– Különös esetei?

– Egy szombathelyi asszony levele, aki előre megálmodta Károly király látogatását, sőt a zűrzavart is...

Krúdy Gyula elgondolkozik.

– Leginkább nők írnak. Fiatalok, öregek. Az öregek gyakran álmodnak régen megholt emberekkel, a fiatalok olyanokkal, akikkel csak ezután találkoznak az életben. Azt lehetne mondani, hogy a mindennapi eseményeket a legtöbb ember megálmodja. Így: az esküvő, a szerelem, a gyermek-áldás, a temetés a családban, sőt a nagymosás a háznál az álmok lexikonának háromnegyede. Egy negyed marad a különösebb eseményekre: az ikrekre, a kétszeri vagy háromszori jegyességre, többszöri férjhez menetelre, az amerikai levélre, (ez most gyakori) a betegségekre... Ismétlem: ritka az olyan álom, amelynek nevezetesebb jelentősége volna. Pár hónap előtt egy pesti színésznő férjhez ment egy amerikai úrhoz... De hagyjuk ezt az álmot. Ennek még nincs megfejtése.

– Mester, mióta foglalkozik álomfejtésekkel?

– Mióta élek. Persze, mindig csak a magam és a környezetem mulattatására, amíg az Athenaeumnak eszébe jutott, hogy egy modern, bőséges Álmoskönyvet, írasson velem.

– Mester, természetesen hisz az álmokban?

– Ahogy vesszük. Sokat beszélgettünk erről valamikor, amíg a városban laktam dr. F. S. úrral, Freud professzor tudós pesti barátjával. Ő idegorvos, én költőféle volnék. Persze, más szemüvegen nézzük az álmokat. De néha találkoztak a megfejtéseink. Különösen a szerelmi álmoknál...

– A szerelmes álmoknál?

– A legkönnyebben fejthető álmok a szerelmi álmok. Ezek a hajnali jelenségek, megannyi szent Antal kísértései. A világ minden könyvtárát tele lehetne írni azokkal a szerelmi álmokkal, amelyek hajnalonkint látogatják meg a férfiakat és a nőket. Ám az ön lapját többnyire fiatal nők olvassák. Jobb, ha nem beszélek nekik a hajnali álmokról. Tudják ők azt maguktól, amikor reggel kábultan felébrednek. A legtöbb hajnali álomnak emberfölötti, soha el nem érhető édessége van. Hajnalban érezzük az életnek azt a másvilági izét és illatát, amelyet a szürke mindennapi életben nem kóstolhatunk. Nincsen olyan ember, aki megközelítőleg is el tudná vagy el merné mondani a szerelmi álmait. Se a gyóntatónak, se az idegorvosnak.

– Tehát, mester, tudományosan is foglalkozott az álomfejtéssel?

– A világért sem. Csak beszéltünk róla. Én nagyon szeretem azokat a régi álmoskönyveket, amelyeket négy-ötszáz esztendő előtt írtak; mindegyikben van valami érthetetlen, sajátos hang vagy szó, amelynek eredete oly régi, mint a biblia, mint Egyiptom, mint Júdea... Olyan hang, amelyet láthatatlan madártól hall csillagos égboltozat alatt az ember.

– És a modern álmok?

– Az álmok nem vénülnek. Ugyanazt álmodták ötezer esztendő előtt is, mint manapság. Mostanában sok a szomorú, gyötrelmes álom. Szívfájások a Haza, az elesett fiú, az elvesztett Magyarország miatt.

Krúdy Gyula még megígérte, hogy szívesen nyilatkozik máskor is a Színházi Életben, ha a Színházi Élet olyan álmokkal keresi fel, amelyet megfejteni érdemes.

Alkonyodott a szigeten. Messziről már zeneszó hangzott. Az ódon palatinus-ház, leeresztett zsalugátereivel, francia fedelével, bozótos kertjével úgy meredt el a sötétségben, mintha nem is ehhez a világhoz tartozna.

*

A „Színházi Élet” olvasói – hölgyek, urak – tehát ha valami különöset, érdekeset álmodnak, írják meg azt nekünk. Krúdy Gyula, az „Álomfejtő” megfejti álmaikat a Színházi Élet hasábjain. Jövő számunkban már meg is kezdjük a beérkezett álmok és az álomfejtések közlését. Tehát rajta: az „Álomfejtő” várja az álmokat.

 

(Színházi Élet, 1921/25. /június 219-25./ 13-14. p.)