MIRE ELJÖN A NYÁR

A Csereberében volt egy elmés kupléja Hegedüs Gyulának, amely arról szólt, hogy mi minden lesz, mire eljön a nyár. Mert tagadhatatlan, hogy a nyár hozza a szenzációkat a munkás, dologban fáradó ember életébe. Már a kezdődő szezonban, amikor nyomni kezdett bennünket a mindennapi élet egyformasága, ha nem volt pénzünk, vagy untuk magunkat ezen a szép Budapesten, elhatároztuk, hogy ez is, az is másképp csinálódik, mire eljön a nyár. Sivár hétköznapjainknak délibábja volt, ábrándokat és vágyakat szőttünk aranykalászos homloka köré és most itt van, egyszerre ránk szakadt, orvul a nyakunkba zúdult, bár egyelőre inkognitóban jött június 21-ével és gyakran felöltőt húz magára, hogy ne ismerjük föl az utcán és ne kérjük tőle számon terveinket.

Munkatársunk még az átmeneti kabát alatt is megismerte a nyarat és gyors pillantással megnézte, kinek mit hozott, milyen változást, milyen örömet. [...]

Beljebb a szigeten, ahol a lóvonat kocogása riasztja föl a szerelmes párokat,

Krudy Gyula ült a romokon,

mint egy új Marius Carthago romjain. Csakhogy Krudy ezekből a mohos kövekből nem új várost, hanem új világot épít, egy finom romantikus világot, letűnt gavallérokkal, álom-kisasszonyokkal és régi nemesi kúriákkal. Nem mertük megzavarni álmodozásaiban, lábujjhegyen el sompolyogtunk, mert nem jó őt megharagítani.

 

Krudy Gyula.

Harsányi felv.

 

[...]

 

(Színházi Élet, 1923/28. /július 8./ 3-7. p.)