MIRE ELJÖN A
NYÁR
A Csereberében volt egy elmés
kupléja Hegedüs Gyulának, amely arról szólt, hogy mi minden lesz, mire eljön a
nyár. Mert tagadhatatlan, hogy a nyár hozza a szenzációkat a munkás, dologban
fáradó ember életébe. Már a kezdődő szezonban, amikor nyomni kezdett bennünket
a mindennapi élet egyformasága, ha nem volt pénzünk, vagy untuk magunkat ezen a
szép Budapesten, elhatároztuk, hogy ez is, az is másképp csinálódik, mire eljön
a nyár. Sivár hétköznapjainknak délibábja volt, ábrándokat és vágyakat szőttünk
aranykalászos homloka köré és most itt van, egyszerre ránk szakadt, orvul a
nyakunkba zúdult, bár egyelőre inkognitóban jött június 21-ével és gyakran
felöltőt húz magára, hogy ne ismerjük föl az utcán és
ne kérjük tőle számon terveinket.
Munkatársunk még az átmeneti kabát
alatt is megismerte a nyarat és gyors pillantással megnézte, kinek mit hozott,
milyen változást, milyen örömet. [...]
Beljebb a szigeten, ahol a lóvonat
kocogása riasztja föl a szerelmes párokat,
Krudy Gyula ült a romokon,
mint egy új Marius Carthago
romjain. Csakhogy Krudy ezekből a mohos kövekből nem
új várost, hanem új világot épít, egy finom romantikus világot, letűnt
gavallérokkal, álom-kisasszonyokkal és régi nemesi kúriákkal. Nem mertük
megzavarni álmodozásaiban, lábujjhegyen el sompolyogtunk,
mert nem jó őt megharagítani.
Krudy Gyula.
Harsányi felv.
[...]
(Színházi Élet, 1923/28. /július 8./ 3-7. p.)