Fedák Sári, Gaál Franci, írók, színészek, költők és bankigazgatók a Margitszigeten

 

A Sziget, ennek a drága szép Budapestnek virágban csillogó ékessége most pompázik, most illatozik a legdúsabban. Május minden gyönyörűsége, tarka gruppokban toppan elénk a Szigeten, ahol szerelmes párok sétálnak a kanyargó ösvényeken és a lombba-borult fák ágai között fürjek és fülemilék fütyülnek. Minden kis bokorcsoporthoz legendák, és mesék emlékei fűződnek. Szent Margit topánjának nyomai rejtőznek a romok régi kavicsai és kövei között. A Sziget romantikus, tiszteletre gerjesztő vonalai összesimulnak az ölelő Duna két szürke karjával... minden olyan regényes; titokzatos a Szigeten, hogy amikor az ember ott jár a pesti parton szinte csodálja, hogy szemben hatemeletes paloták ébresztik fel az álmodozó illúzióból.

[...]

Ebben az évben, a hosszú, kemény és kegyetlen tél után sokkal nehezebben vártuk a szigeti fák bimbózását, mint máskor. Késett az első orgona, de amennyivel késett, annyival dúsabb és illatosabb a füzérje. Csodálatosan szép a sziget most, nem tud betelni a szem a sok látnivalóval, a tavaszra éhes szív harcúroz a pázsiton meg az utakon meg az ágak között, mint a kisgyerek a homokban. Aki egy kicsit el akar menekülni a pesti utcák poros forgatagából, a villamoscsengés zajából, az kimegy a szigetre, ahol né hány évtizeddel visszarepülhet a múltba, ha felül a lóvonatra, amely úgy viszi az alsó szigetről, a felsőig, mint valami régi diligeance.

[...]

Üljünk fel mi is erre a diligeancera, nézzük meg, kik tanyáznak a Szigeten, a Hotel halljában, kik a felső kikötő előtt, a karcsú víztorony környékén, meg a hűs fürdőnél a virágágyak között. A pesti társaság sok előkelő tagjának legkedvesebb üdülőhelye a sziget, ahol – régi tradíció szerint – igen sok művészember találja meg a pihenést és a munkához való ihletet. [...] Az írók közül a szigeti őslakók Krudy Gyula és Szép Ernő mellé Bus Fekete László és Kardos Andor csatlakoztak. Sok szép novella, színdarab született már a szigeten, a „Lila ákác”-ot is itt írta Szép Ernő. Nem is csoda, hogy a Sziget csendjét és poézisét megszeretik az írók, hiszen a természeti szépségek között még a bankigazgatónak is lírai vers faragására kerekedik kedve.

[...]

A margitszigeti forrás hűs vizének nyári imádói bizonyára örömmel hallják tőlünk elsőnek, hogy május tizennyolcadikán megnyílik a szigeti strandfürdő, amelynek nemcsak a vize lesz üdítő és kellemes, hanem minden, ami körülötte van. A kecses fürdőruhák, amelyeket a hölgyek és urak bizonyára előszedtek már téli pihenőhelyükről, rövidesen kivonulhatnak a szigeti strandra, mert remélhetőleg a jó Isten sem fogja most már sajnálni tőlünk azt a bizonyos 30 fokos hőséget...

Természetes, hogy mindez a sok kedves és kellemes dolog, ami a szigeten van, nemcsak úgy magától teremtődött, mint az ibolya a fák alatt. Valami kis köze a Sziget diktátorának, Kallós igazgatónak is van ezekhez a margitszigeti örömökhöz. Nemcsak igazgatója, hanem szerelmese is Kallós direktor a Szigetnek s mindenkinek, aki a Szigetet szereti. Erre az évre is egész sereg kényelmi újítást vezetett be, amelyeknek a bennlakók, meg a kirándulók is örülni fognak. Többek közt újra fel elevenítik a tavalyi „Szigeti esték”-et, amikor is, mint ismeretes, a Sziget árnyas lombjai alatt, a szabadban tartanak hétről-hétre táncmulatságokat. Több szépet a Szigetről nem merünk mondani, mert attól tartunk, hogy Krudy Gyula meg haragszik ránk. Ő ugyanis már akkor szigeti rajongó volt, amikor a pestiek azt hitték, hogy a Margitszigeten szúnyogokból csinálják a borjúpörköltet.

 

(Színházi Élet, 1924/20. /május 18-24./ 56-57. p.)