Fedák Sári, Gaál
Franci, írók, színészek, költők és bankigazgatók a
Margitszigeten
A Sziget, ennek a drága szép Budapestnek virágban
csillogó ékessége most pompázik, most illatozik a legdúsabban. Május minden
gyönyörűsége, tarka gruppokban toppan elénk a Szigeten, ahol szerelmes párok
sétálnak a kanyargó ösvényeken és a lombba-borult fák ágai között fürjek és fülemilék fütyülnek. Minden kis bokorcsoporthoz
legendák, és mesék emlékei fűződnek. Szent Margit topánjának nyomai rejtőznek a
romok régi kavicsai és kövei között. A Sziget romantikus, tiszteletre gerjesztő
vonalai összesimulnak az ölelő Duna két szürke karjával...
minden olyan regényes; titokzatos a Szigeten, hogy amikor az ember ott jár a
pesti parton szinte csodálja, hogy szemben hatemeletes
paloták ébresztik fel az álmodozó illúzióból.
[...]
Ebben az évben, a hosszú, kemény és kegyetlen tél után
sokkal nehezebben vártuk a szigeti fák bimbózását, mint máskor. Késett az első
orgona, de amennyivel késett, annyival dúsabb és illatosabb a füzérje.
Csodálatosan szép a sziget most, nem tud betelni a szem a sok látnivalóval, a
tavaszra éhes szív harcúroz a pázsiton meg az utakon
meg az ágak között, mint a kisgyerek a homokban. Aki egy kicsit el akar menekülni
a pesti utcák poros forgatagából, a villamoscsengés zajából,
az kimegy a szigetre, ahol jó né hány évtizeddel
visszarepülhet a múltba, ha felül a lóvonatra, amely úgy viszi az alsó
szigetről, a felsőig, mint valami régi diligeance.
[...]
Üljünk fel mi is erre a diligeancera,
nézzük meg, kik tanyáznak a Szigeten, a Hotel halljában, kik a felső kikötő
előtt, a karcsú víztorony környékén, meg a hűs fürdőnél a virágágyak között. A
pesti társaság sok előkelő tagjának legkedvesebb üdülőhelye a sziget, ahol –
régi tradíció szerint – igen sok művészember találja meg a pihenést és a
munkához való ihletet. [...] Az írók közül a szigeti őslakók Krudy Gyula és Szép Ernő mellé Bus Fekete László és Kardos
Andor csatlakoztak. Sok szép novella, színdarab született már a szigeten, a
„Lila ákác”-ot is itt írta Szép Ernő. Nem is csoda, hogy a Sziget csendjét és poézisét
megszeretik az írók, hiszen a természeti szépségek között még a bankigazgatónak
is lírai vers faragására kerekedik kedve.
[...]
A margitszigeti forrás hűs vizének nyári imádói bizonyára
örömmel hallják tőlünk elsőnek, hogy május
tizennyolcadikán megnyílik a szigeti strandfürdő, amelynek nemcsak a vize
lesz üdítő és kellemes, hanem minden, ami körülötte van. A kecses fürdőruhák,
amelyeket a hölgyek és urak bizonyára előszedtek már téli pihenőhelyükről,
rövidesen kivonulhatnak a szigeti strandra, mert remélhetőleg a jó Isten sem
fogja most már sajnálni tőlünk azt a bizonyos 30 fokos hőséget...
Természetes, hogy mindez a sok kedves és kellemes dolog,
ami a szigeten van, nemcsak úgy magától teremtődött, mint az ibolya a fák
alatt. Valami kis köze a Sziget diktátorának, Kallós igazgatónak is van ezekhez a margitszigeti örömökhöz. Nemcsak
igazgatója, hanem szerelmese is Kallós direktor a Szigetnek s mindenkinek, aki
a Szigetet szereti. Erre az évre is egész sereg kényelmi újítást vezetett be, amelyeknek
a bennlakók, meg a kirándulók is örülni fognak. Többek közt újra fel elevenítik
a tavalyi „Szigeti esték”-et, amikor is, mint ismeretes, a Sziget árnyas lombjai
alatt, a szabadban tartanak hétről-hétre táncmulatságokat. Több szépet a Szigetről
nem merünk mondani, mert attól tartunk, hogy Krudy
Gyula meg haragszik ránk. Ő ugyanis már akkor szigeti rajongó volt, amikor a
pestiek azt hitték, hogy a Margitszigeten szúnyogokból csinálják
a borjúpörköltet.
(Színházi Élet, 1924/20. /május 18-24./ 56-57. p.)