Krudy Gyula új regénye

a régi Jockey-Club vidám gavallérjairól és szerelmeikről

A Színházi Élet jövő számában kezdi közölni

 

Árpádházi Szent Margit hajdan való miniatűr-várkastélyát most a nyár bőséges zöldje dajkálja. Ölbe veszi és szinte elrejti a sűrű lomberdő az ember szeme elől.

Krudy Gyula ott ül az emeleti helyiségek egy hűvös termében. Itt van a lakása. Az antik íróasztalra, mely előtt Szindbád idézi a múltat és beszél a jelenről, aranyat csókol a napsugár. Mintha a fehér papírlapokon születő varázslatos asszonyokat rajonganá körül, úgy táncol be és olyan ifjú tűzzel udvarol az ősz költő körül a falevelek tömegén átsettenkedett karcsú, de üde és heves nyári nap.

– Nagyon jól érzem magamat – mosolyog Szindbád-Krudy Gyula.– Nagyon jól, mert éppen a mai postával kaptam a békéscsabai Tevan-könyvkiadócég levelét, melyben összes műveim kiadásának jogára küld szerződést. Küldi pedig ezt abban az időben, amikor a magyar könyvkiadás úgyszólván teljesen csődöt mondott. A kísérőlevél olyan érdekes, hogy egy részlete talán a nagyközönséget is érdekli:

„... Nehogy félreértse a dolgot”, – írja többek közt a Tevan-cég főnöke -„az Ön műveinek kiadását nem idealizmusból vállalom. Utóvégre nekem is és más kiadónak is, úgy kell gazdálkodnia, hogy ne csak a pince számára dolgozzék. Igenis, reálpolitika az, amikor az adott helyzethez alkalmazkodom. És mi ma az adott helyzet? Az, amit a többi könyvkiadó tálcán nyújt elém: felemelni a földről azt a számukra értéktelen és haszontalan holmit, amit ők eldobtak. Felemelni a földről a magyar írók termését és ha a publikum is úgy akarja, pénzt csinálni belőle!”...

Krudy láthatóan szívéből örül a levélnek, amely habozás nélkül mutat rá fajunk hibáira és erényeire – és a könyvkiadók érthetetlen „politikájára”. De azután róla, Krudy Gyuláról, jelenéről, munkájáról, terveiről kezdünk beszélgetni.

– Hogy most dolgozom-e? De mennyire: igen! Új regényt írok. „Jockey Club” lesz a címe. Ez a regény abban az időben játszik, amikor még élt Rudolf trónörökös és Vecsera Mária... Amikor a Jockey Club urai még vidámabb életet éltek, mint manapság, amikor – azt mondhatjuk – a régi császársággal eltűntek a régi, vidám nagy urak is...

– Új regényem főszereplője tulajdonképpen képzelt alak, fiatal mágnás, aki belekerül ebbe a nagy iskolába, ahol öreg gavallérok és vidám színésznők és tapasztalt úrhölgyek – mondhatnám színházi mamák – útján ismerkedik meg az élettel. Világért se gondoljon senki élő alakra, ha majd a regényem olvassa. Ne gondoljon ilyenre, bár itt-ott hasonlítani fog az egész történet úgy Szapáry Pali gróf, mint Csekonics Gyula gróf, Eszterházy Pál gróf, a braganzai herceg és más vidám gavallérok elmúlt kalandjaihoz.

– A miliő? A Jockey Club és a régi Népszínház, amikor még főhercegek várták a színészbejáró előtt a primadonnákat; Jenő, Ottó és más főhercegek. Szerepelnek új regényemben a bécsi Rotschildok is. A színésznők közül pedig mindazok a régi csillagok, akiknek nevére mindannyian visszaemlékszünk, negyvenedik életévünkön túl ...

– Egyelőre ennyi az, amit a regényről és új elfoglaltságomról mondhatok. S ez, azt hiszem elég is, hisz a Színházi Élet legközelebbi számában meg is kezdi a közlését.

 

(Színházi Élet, 1925/25. /június 21./ 21. p.)