Hevesi Sándor és Krudy Gyula színdarabot
írnak „A vörös postakocsi” címmel

„A vörös postakocsi” című könyvemben írtam
meg Meszlényi Adrienne és Szemere Miklós
regényes történetét – mondja Krudy Gyula

Színdarab, mely azért született,

mert késett a 29-es villamos

 

Megírták a napilapok, hogy Krudy Gyula színdarabot ír Hevesi Sándor társaságában. A darab „A vörös postakocsi” címmel még ebben a szezonban színre kerül a Nemzeti Színházban. Krudy Gyulához fordultunk, hogy megkérdezzük: annyi év után miképpen szánta el magát színdarabírásra? A kitűnő író a következőkben mesélte el „A vörös postakocsi” dramatizálásának történetét:

– Lóversenyre készültem. A Rókus-kórháznál levő villamos állomásnál vártam a 29-es számú kocsira. A 29-es nem jött. Ellenben jött Hevesi Sándor. Ő ebédelni készült és arra ment hazafelé.

– Adj Isten Krudy bátyám! – köszönt, majd hozzátette:

– Ejnye, ejnye, miért nem írsz már egyszer színdarabot?

– Mert nem tudok – feleltem lakonikusan.

– De hiszen az nem olyan nehéz dolog. Más se tudott, aztán mégis meg tanult.

– Én erre a kis időre, ami még hátra van életemből, nem akarok újat tanulni.

Hevesi nem hagyott békén.

– Lehet másképpen is segíteni. Például: társulni valakivel, aki feldolgozza a meséjét írásaidnak.

– Nincs társam.

Akkor jött egy 29-es, de Hevesi Sándor nem engedett:

– Kedves bátyám. Olvastam a Színházi Életben egyik cikkedet Meszlényi Adrienneról. Akkor jutott eszembe, miért ne lehetne ezt színpadra vinni? Te oly jól ismered a húsz-harminc év előtti Pestet. Nosza írjunk színdarabot együtt!

Akkor jött egy második 29-es, de Hevesi még marasztalt. Mondtam is neki, hogy én már „A vörös postakocsi” című regényemben megírtam Meszlényi Adrienne és Szemere Miklós szerelmét, azonban már lekötöttem egy évtizeddel ezelőtt Bánffy Miklós grófnak, az állami színházak akkori intendánsának. Bánffy Ambrus Zoltánnal, a Nemzeti Színház igazgatójával szerződést íratott, amelyet mindketten aláírtunk. Eszerint kötelezem magamat, hogy dramatizálom a regényt, de bizony ez mind a mai napig nem történt meg, sőt már el is avult a szerződés. Sajnos, és nem értek a színdarabíráshoz.

A végén mégis megegyeztünk Hevesi Sándorral.

A lóversenyt azonban lekéstem. Szerencsére ő is lekéste az ebédet.

– Most már csak azt várom, hogy megbukjék a darab!

 

(Színházi Élet, 1926/42. /október 18./ 23. p.)