Krúdy Gyula, író, szül. 1878. Nyíregyházán. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után egészen fiatalon újságíró lett Debrecenben, majd 1896. Budapestre jött s azóta itt dolgozik. Tárcákat, elbeszéléseket írt, melyeket szívesen közöltek a lapok, de az igazi siker csak jóval később érte utól. Rendkívül termékeny író, könyveit alig is lehet felsorolni, tárca-elbeszéléseinek, rajzainak, hangulatképeinek száma temérdek. Kezdetben Mikszáth hatása alatt szülőföldjének, a Nyírségnek tájait, hangulatait alakjait írta le, legfőként falusi kúriájukon csendes szemlélődésben, hangos duhajkodásban élő és elpusztuló, szokásaikban és életmódjukban különcködő kisnemesek apró történeteit, hangulatban erősen összefogva, csöndes, szomorkás humorral. Később alakult ki igazi hangja, amelyben lírai elborongás, humor, rokonszenv, melankolikus hangulat elegyedik. Ez a hang először Szindbád utazása c. könyvében szólalt meg teljes hatással, — ez a könyv hozta meg neki a tekintélyt az írók, a népszerűséget a közönség előtt. S ebben a könyvében próbálta ki először egészen egyéni regény-alkotómódját, mely elejti a kompozíció szilárdságát szeszélyesen, terv nélkül fűzi a cselekvényt s csak a hangulat erejével, a hatásosan megrögzített levegővel tartja össze a mű vonalait, az alakokat pedig fátyolozott rajzzal, csak bizonyos pontokon megvilágítva mutatja be. Ezóta írt műveiben egyre gyakrabban fordul a közelmúlt alakjaihoz és képeihez, a nyolcvanas és kilencvenes évek városi életéhez, az akkori írói és művészi világ alakjaihoz. Régi gavallérok, romantikus nők, érzelmes és nagyzoló kalandorok, sírva vigadó bohémek s más, a polgári élet keretein túl élő emberek a kedves alakjai. E nemben legkiválóbb műve: A vörös postakocsi. Egyéb könyvei: A víg ember bús meséi, Az álmok hőse; A podolini kísértet; Pajkos Gaálék; Nyíri csend; Hét szilvafa; A betyár álma; Bukfenc; Szindbád ifjúsága; Két[sic!] bagoly; Tegnapok ködlovagjai stb.

 

(Tolnai Új Világlexikona, Bp. 1927, Tolnai. 9. köt. 251. p.)