Katolikus szemmel
[…]
»Miért nem szólal meg a Flórián-szobor?« Ezzel a címmel hosszú cikk jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain, mely Óbuda múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozik. A cikk Krúdy Gyulának egy régi riportját idézi, amelyben a nagy magyar író a maga sajátos mítoszt teremtő stílusában így ír: »A városrész nyugalmára vigyázó Flórián (az egykori Flórián téri Flórián-szobor) mindannyiszor megszólalt, ahányszor polgármesterek vagy más városi urak kocsikáztak keresztül Óbudán. A lakosság helyett hallatta szavát: Megcsaltatok! Bizony, csak a szobrok kiáltoztak Budapest felé, mert Óbuda érdekében évtizedeken át nemigen szólalt meg senki... Óbuda jövendőjének nem adhat más kedvezőbb fordulatot, csak az ötven esztendeje ígérgetett híd megépítése; híd nélkül a holtak városa marad Óbuda...«
Eddig Krúdy. S valóban a sors
iróniája, hogy az Óbuda életét jelentő híd megépítése a városrész évtizedes elhanyagolását felpanaszoló Flórián-szobor
halálát okozta. Mert útjában állt a híd budai hídfője környéke modern,
nagyvárosias kiképzésének. A szóban forgó cikk írója erről így emlékezik meg: »Szinte
jelkép volt, hogy a híd környékének, s egyben Óbuda szívének, a Flórián térnek
rendezésekor múzeumba került innét a Flórián szobor.«
S való igaz, hogy ebbe az
újonnan kiépített, világvárosias környezetbe sehogyan sem illik be a csaknem
200 esztendős, barokk ízlésű Flórián-szobor. (Helyesebben szoborcsoportozat, mert ezen a fogadalmi szoborművön nemcsak a tűzvész, hanem — Borromei
Szent Károly és Nerei Szent Fülöp képében — a pestis
és a földrengés elhárításának védőszentjei is szerepeltek).
Szóval — elismerjük — ezt a
szoborcsoportozatot az újonnan kialakuló stílusos városkép érdekében eredeti
helyéről valóban el kellett távolítani. De — szerény
véleményünk szerint — nem múzeumba. Ez a szobormű
úgy is, mint Óbuda sajátos »genius loci«-ját megelevenítő alkotás, de úgy is,
mint művészi értékű műemlék (Bebó Károly kiváló barokk szobrászunk alkotása!)
mindenképpen nyílt téri elhelyezést kíván. Persze, nem a nagy forgalmú
hídtorkolatnál, hanem Óbudának valamely csendesebb, műemlék jellegű
környezetében...
Az
idézett cikk ezekkel a szavakkal végződik: »a
Flórián-szobor nem szólal meg többé. A legendák ideje lejárt. Az óbudaiak maguk mondhatják
el nyíltan tervüket, kívánságukat, sőt panaszukat is. Sorra minden megvalósul.« Meggyőződésünk szerint
az óbudaiak kívánságai között ott szerepel a múzeumba került Flórián-szoborcsoportozat
újból
való felállítása is!
[…]
(Új Ember,
1960/21. /május 22./ 2. p.)