Katolikus szemmel

 

[…]

 

»Miért nem szólal meg a Flórián-szoborEzzel a címmel hosszú cikk jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain, mely Óbuda múltjával, jele­nével és jövőjével foglal­kozik. A cikk Krúdy Gyulának egy régi riportját idézi, amelyben a nagy magyar író a maga sajátos mítoszt teremtő stílusában így ír: »A városrész nyugalmára vigyázó Flórián (az egykori Flórián téri Flórián-szobor) mindannyiszor megszólalt, ahányszor polgármesterek vagy más városi urak kocsikáztak keresztül Óbudán. A lakosság helyett hallatta szavát: Megcsaltatok! Bizony, csak a szobrok kiáltoztak Budapest felé, mert Óbuda érdekében évtizedeken át nemigen szólalt meg senki... Óbuda jövendőjének nem adhat más kedvezőbb fordulatot, csak az ötven esztendeje ígérgetett híd megépítése; híd nélkül a holtak városa marad Óbuda...«

Eddig Krúdy. S valóban a sors iróniája, hogy az Óbuda életét jelentő híd megépítése a városrész évtizedes elha­nyagolását felpanaszoló Fló­rián-szobor halálát okozta. Mert útjában állt a híd budai hídfője környéke modern, nagyvárosias kiképzésének. A szóban forgó cikk írója erről így emlékezik meg: »Szinte jelkép volt, hogy a híd környékének, s egyben Óbuda szívének, a Flórián térnek rendezésekor múzeumba ke­rült innét a Flórián szobor.«

S való igaz, hogy ebbe az újonnan kiépített, világváro­sias környezetbe sehogyan sem illik be a csaknem 200 esz­tendős, barokk ízlésű Flórián-szobor. (Helyesebben szoborcsoportozat, mert ezen a fo­gadalmi szoborművön nem­csak a tűzvész, hanemBorromei Szent Károly és Nerei Szent Fülöp képében — a pestis és a földrengés elhárításának védőszentjei is szere­peltek).

Szóval — elismerjükezt a szoborcsoportozatot az újon­nan kialakuló stílusos város­kép érdekében eredeti helyé­ről valóban el kellett távolí­tani. Deszerény vélemé­nyünk szerint — nem mú­zeumba. Ez a szobormű úgy is, mint Óbuda sajátos »genius loci«-ját megelevenítő alko­tás, de úgy is, mint művészi értékű műemlék (Bebó Károly kiváló barokk szobrászunk al­kotása!) mindenképpen nyílt téri elhelyezést kíván. Persze, nem a nagy forgalmú hídtorkolatnál, hanem Óbudának va­lamely csendesebb, műemlék jellegű környezetében...

Az idézett cikk ezekkel a szavakkal végződik: »a Flórián-szobor nem szólal meg többé. A legendák ideje lejárt. Az óbudaiak maguk mond­hatják el nyíltan tervüket, kí­vánságukat, sőt panaszukat is. Sorra minden megvalósul.« Meggyőződésünk szerint az óbudaiak kívánságai között ott szerepel a múzeumba került Flórián-szoborcsoportozat újból való felállítása is!

 

[…]

 

(Új Ember, 1960/21. /május 22./ 2. p.)