Bukfenc. A fejlődő,
de fiatal élete nedveitől duzzadó Budapestnek egy árnyékrajzát
írta meg Krúdy Gyula a maga elbeszélő
művészetének varázsával. Egy pesti
kislány története, ki az árnyékban, a penészes sötétségben születik és megindul
a tisztaság felé. Krúdy Gyula pompás
hangulatképekbe olvasztja föl a könyvében önként adódó tragikus elemeket,
ezzel kikerüli a depressziót, mely az effajta históriákkal
együtt jár. Finom árnyéktáncok hullámzanak keresztül a könyvön, néhány kedves szilhuett imbolyog
el szemünk előtt, melyekre Krúdy rástilizálja a maga külön világának biedermayeres jelmezeit. A legrútabb motívumokból poézist
tud kicsalni, mondatainak ritmikája szakadatlanul muzsikál
és el tudja felejtetni az akciószegénységet, a konstrukció hiányait. És ebben
rejlik Krúdy nagy művészete, igaz értéke, költői ereje, mely a prózát
lírává nemesíti. Mint minden írásának, úgy ennek is meglesznek a maga olvasói
és élvezői. A könyv a Kultúra regénytárában jelent meg. Ára 4 korona.
(Új Idők, 1918/10.
/március 3./ 208. p.)