A 42-ős mozsarak

– Krúdy Gyula új regénye –

 

Krúdy Gyula szereti a mélabús színeket, a csöndes fájdalmakat, a férfias borongást és a halk szerelmeket. Ragyogó  írói kvalitásai az emberi lélek mélységeiből bányásszák elő ezeket a kincseket,  amelyek ott ékeskednek „A 42-ős mozsarak” című új regényében is.

Az Új Idők olvasói ismerhetik már  Krúdy nagy, melegszívű művészetét és  gyönyörködhettek e háborús regény szépségeiben, hiszen Krúdy Gyulának ez a  mesteri munkája is a mi lapunkban jelent meg először. A háború dübörgő  szava mellett, amelynek hangjától minden megreszket e könyvben, a szerelem  édes vallomásai is fölcsengenek, lágyan,  elmosódva, diszkréten.

Az emberek és a lelkek harca ez a regény, amelyhez Krúdy Gyula szép előszót fűzött. Ebben - többek között - ezt írja:

„Ezt a regényt azért írtam, mert több  időt töltöttem bekötözött fejű vagy lábnélküli katonák között, mint kellett volna.  Mialatt a ravaruszkai országút vendégmarasztaló saráról, az ellenséges nyírfákról, a gonosz kéményekről beszéltek ők a  messzi Oroszországból, magamban azt  gondoltam, hogy a pesti nők most megnemesednek, szeretnek, nem gondolkoznak, ártatlanságukat föláldozzák, hősök  és rongyok lesznek . . .

Ki tudná pontosan, hogy mit gondolnak az emberek magukban: mióta a fegyverek zengenek?

Ki tudná az éjszakai álmot, a nappal  titkos gondolatát?

Lelkesedést, szomorúságot, őrjöngő jókedvet vagy mélységes bánatot tudnátok  ti, együgyű sorok?

Semmit sem tudtok. Csak annyit, hogy  valamely új, nagyszerű, különös menetű  élet következik a mostani nyomán. Új,  friss emberek jönnek a régiek helyére, a  galíciai sírhantokból új élet fakad. A  fiad, - a fiam, - mást gondol majd háború után, mint amit mi gondoltunk. A  nők szívében egy új zsilip nyílott, a könyörületesség, a bánat, a szenvedés zsilipje.

Nincsen olyan elvetemült ember az országban, aki ne nyitná ki a szívét mos tanában.

Holnap, - holnap másképpen lesz.

Az anyánk, a feleségünk, a gyerekünk,  mindenünk talán már nem él.

Halkan, csendesen, mint egy Lavotta-dal az ablak alatt éjszaka fölhangzik a  szívekben a vigasztalódás: meghalni nem  a legrosszabb dolog a földi életben.

Sőt, talán valamennyien azért vagyunk  helyben, hogy egykor majd meghaljunk.”

A Mühlbeck Károly művészi rajzaival díszített, ízléses kiállítású regény Singer  és Wolfner kiadásában jelent meg. Ára 2  korona.

 

(Új Idők, 1915/8. /február 14./ 198. p.)