Bukfenc. A fejlődő, de fiatal élete nedveitől duzzadó Budapestnek egy árnyékrajzát írta meg Krúdy Gyula a maga elbeszélő művészetének varázsával. Egy pesti kislány története, ki az árnyékban, a penészes sötétségben születik és megindul a tisztaság felé. Krúdy Gyula pompás hangulatképekbe olvasztja föl a könyvében önként adódó tragikus elemeket, ezzel kikerüli a depressziót, mely az effajta históriákkal együtt jár. Finom árnyéktáncok hullámzanak keresztül a könyvön, néhány kedves szilhuett imbolyog el szemünk előtt, melyekre Krúdy rástilizálja a maga külön világának biedermayeres jelmezeit. A legrútabb motívumokból poézist tud kicsalni, mondatainak ritmikája szakadatlanul muzsikál és el tudja felejtetni az akciószegénységet, a konstrukció hiányait. És ebben rejlik Krúdy nagy művészete, igaz értéke, költői ereje, mely a prózát lírává nemesíti. Mint minden írásának, úgy ennek is meglesznek a maga olvasói és élvezői. A könyv a Kultúra regénytárában jelent meg. Ára 4 korona.

(Új Idők, 1918/10. /március 3./ 208. p.)